Két dudás egy csárdában

Egyikük adja fel az elképzeléseit, kössenek senkinek sem tetsző kompromisszumokat vagy hangolják össze a stílusukat? Arra mutatunk jó példát, hogy ez utóbbi is megvalósulhat, méghozzá görcsös igyekezet nélkül, mesés eredménnyel.

Lakástextilekről szóló összeállításhoz kerestem érdekességeket a neten, amikor rábukkantam Róth Anikó oldalára. Álomvilágba illő festett selymeit be is mutattuk, még karácsonyi összeállításunkba is kerültek belőlük fára való díszek. Ezután rendszeresen összefutottunk különféle művészeti vásárokon hétvégéken, ünnepek előtt. És hát tőle is megkérdeztem – mint szinte mindenkitől, akivel munkám során találkozom –, tud-e fotózásra alkalmas lakást javasolni. Így jutottam el Tamáshoz, akinek szellemes megoldásokkal teli otthonába szintén bepillanthattak olvasóink.

Ahogy telt-múlt az idő, érkeztek hírek közös lakás vásárlásáról, költözködésről, a berendezkedés nehézségeiről, míg végül sikerült egyeztetnünk, hogy megnézhessük, mit is alkottak közös erővel.

– Hogy kerültetek ide, a Duna túlsó oldalára?

– Ragaszkodtam Pesthez, szeretem a hangulatát, a szórakozóhelyek közelségét – meséli Anikó. – Csak éppen sehogy sem találtunk az igényeinkhez és a pénztárcánkhoz illő lakást, ezért kiterjesztettük a keresést Budára is. Ez volt az első lakás, amit itt megnéztünk. Tetszett, hogy a legfelső szinten van, ezért világos, és az ablakokból izgalmas kilátás nyílik a környező háztetőkre és azon túl a Szigetre, ahová most futni járok a Liget helyett. Szeretem azt is, hogy van erkélyünk és franciaerkélyünk. A közlekedés szempontjából meg majdnem mindegy, hová megyek haza. Tizenhét éve élek a fővárosban, azóta nagyjából háromévente költöztem. Azt hiszem, itt hosszabb időre gyökeret vertem.

– Hogyan nézett ki a lakás, amikor átvettétek? Az akkori építészetet meg a ti kreativitásotokat ismerve, sok a változás.

– A házat 1944-ben emelték, és ehhez a lakáshoz szerintem akkor nyúltak utoljára. Ez minket nem zavart, eleve olyat kerestünk, amit kedvünkre alakíthatunk. Az előszoba persze egy sötét lyuk volt, rengeteg ajtóval. Megtartottuk, de kibővítettük az innen nyíló kamrát és fürdőszobát, utóbbit összenyitottuk a vécével. Van egy kisszobánk, most amolyan mindenes raktár – szükség is van rá, hiszen egyébként kevés a tárolóbútorunk, szekrényünk egy sincs. A konyha ugyan fallal volt elválasztva, a berendezése, kialakítása viszont tetszett. Meg akartuk kímélni, de az átalakítás miatt a bútornak mennie kellett. Megtartottuk a sütőt és a hűtőt, ezek adnak most retrós hangulatot a helyiségnek.

– Két lakásból költöztetek. Nehéz volt megegyezni a közös stílusban?

– Főképp Tamás bútorait hoztuk át. Az ő ízlését leginkább a nappali polcrendszere és a fém-üveg munkaasztal jellemzi. Szögletes, funkcionalista darabok, illettek az ő pasis lakásába. Persze nekem is bejön ez a rendezett látvány, mégis oldani szerettem volna, például az indamintás tapétával, amelyet két színállásban is használtunk két, egymással szemközti falszakaszon.

A padlóra mindketten sötét laminált burkolatot terveztünk, ami küszöb nélkül vezeti végig a tekintetet a helyiségeken. A fürdőbe is hasonló, csokibarna lapokat találtunk, amit a zuhanyzónál bolondítottunk meg pisztáciazöld csempékkel, narancsszín kiegészítőkkel. Nem volt köztünk sok vita abban sem, hogy a hálóba meleg, izgalmas színeket szeretnénk. Tapéta borítja az ágy mögötti falat, a puha tapintású ágytakaróhoz illő szürkében, stilizált növényi motívumokkal. Itt a szekrénykékkel is játszottunk, a konyha faláéhoz hasonlító tűzpiros ajtókkal szereltük fel őket. Különös gonddal válogattuk a lámpákat és az újonnan vásárolt étkezőasztal köré a székeket. Van közöttük ívelt és szögletes támlájú, csak hogy ne legyen túl nagy a rend.

– Saját alkotásaitok és kedvenc posztereitek díszítik a falakat. Hogyan
találtátok meg az összhangot?

– Egyes területekre azonos stílusú képeket csoportosítottunk. A konyhában a kávéházi hangulatot erősítik a poszterek, a fürdőbe filmes plakátok kerültek. Ezeket Tamás rendelte interneten, még az előző lakásába. Egy régi reklám uralja az ő dolgozóasztala fölötti falat, mellé saját grafikái kerültek fel. A többi falon az én munkáim láthatók, tematikusan elrendezve. Van közöttük, amit a magam kedvére festettem, mások mesekönyv-illusztrációnak, képeslapnak, naptároldalnak készültek. Itthon dolgozom, munkaeszközeimet az íróasztalom körül tartom. Igyekszem azért nem elvenni a szoba jellegét, a komódot például fényfüzérrel körítettem. Új kedvencem a háló dús bársonymintás vastag függönye, amellyel teljessé tehető a szoba esti hangulata.

– Sikerült tehát megtalálni a kellemes egyensúlyt. Akad még, amin változtatnátok?

– Minden a terveink szerint alakult, talán a kanapé az egyetlen kakukktojás. Nagy a baráti körünk és rendszeresek a családi összejövetelek, nem árt egy vendégággyá nyitható ülőbútor. Arra persze nem használjuk, amire kéne, csak elvétve tévézünk egymás mellett ülve. Olvasni, teázni viszont jó itt, hiszen ez a lakás szíve, ahol minden irányban kettőnk munkáját élvezhetjük.