Az olasz kertek már a Római Birodalomban elbűvölők voltak és csak fejlődtek az évszázadok során. Mostani és következő írásom is az olasz kertstílusról fog szólni, melynek főbb elemei a Griff Pagonyban is fellelhetők.
Amit ma olasz kertstílusnak nevezünk, annak alapjául a római és olaszországi reneszánsz kertek szolgáltak. Ezen italianate kerteket a geometrikus formák, rendezettség, szimmetria és elegancia jellemzi. Ezenkívül tipikus stílusjegyei a díszkutak, szobrok, oszlopok, pergolák és a szökőkutak. Az első itáliai kertek a 15. századi római és firenzei villákban alakultak ki. A kései reneszánsz alatt pedig már kiemelt szerepük volt, mert eme grandiózus alkotások lettek a tehetős családok hatalmának és nagyszerűségének kifejezőeszközei.
Formális kertek
A francia és angol kertek kialakulásában is nagy szerepet játszottak az olaszországi társaik, amelyeket egész Európa csodált. A formális kertek alatt ma is az olasz vagy francia kerteket értjük, de mára érződik különbség a kettő között. Például, hogy egy francia kert nem természetes, inkább az ember diadalát képviseli a természet felett. Az olaszok stílusa nyugodtabb, továbbá itt fontosabb az épületekhez és a tájhoz való kötődés. Az angol kertek stílusa változott a legtöbbet mire a 18. századra kialakult. Merőben eltér a formális elrendezésektől, mert akkor tökéletes, ha belesimul az azt körülvevő természetbe.
Az itáliai kertek története
A rómaiak a meghódított nemzetektől (görögöktől, szicíliaiaktól, egyiptomiaktól) vették át a kertészeti technikákat és a kertépítési ismereteket és ezek a megszerzett készségek tökéletesen kiegészítették a rómaiak hagyományos mezőgazdasági életszemléletét. A római kertekről sokat megtudhattunk Pompei városának maradványaiból, amely a Vezúv i.sz. 79-es kitörése következtében elpusztult és „megőrződött”. Segítséget nyújtanak falfestmények és mozaikok is, de az információk nagy részét mégis az idősebb Plinius római tudós hagyta ránk „Természettörténet” című munkájában, aki szintén a vulkánkitörés évében halt meg, de nem bizonyítható, hogy annak következtében.
Plinius születése előtt pár évvel, már Augusztusz császár idejében országos rajongásnak örvendtek a virágos kertek, aki közösségi kertet is létrehozott a római Oppian-dombon. Ebben az időben egy tipikus római család kertjében a legnépszerűbb növények a rozmaring, kakukkfű, bazsalikom, sáfrány, fenyőfák, ciprusok, és az eperfák voltak, de egy kis színt is mindig vittek ezek közé különféle virágokkal, mint például rózsa, körömvirág, jácint, nárcisz, ibolya és kasszia. Természetesen a fűszer és gyógynövények voltak a legnépszerűbbek a hasznosságuk miatt, ezért, ha a kert mérete engedte termesztettek még fokhagymát, babért, koriandert és petrezselymet is. Ismert volt még a bársonyvirág, liliom, írisz, muskátli, leander, szellőrózsa, sokféle páfrány, verbéna, meténg, rododendron, mirtusz és az akantusz is.
Korinthoszi oszlopok & akantuszlevél
Szeretem a gondolatot, hogy a lenyűgöző ókori Róma mindennapjait is ugyanazon szépségek színesítették, mint amik a mai családok kertjeit. Egy-két kivétellel az összes felsorolt fűszernövény és virág a mi kertünkben is megtalálható, de számomra az akantusz, ami leginkább Rómát és az ókort idézi, hisz fő díszítő eleme a korinthoszi oszlopoknak és így szerintem elmaradhatatlan egy italianate kertből. A teljesség kedvéért itt megemlíteném, hogy a korinthoszi oszlopokat a görögök találták fel, de túl díszesnek és kidolgozottnak tartották, így náluk nem lett annyira népszerű, mint a Római Birodalomban, akik köztudottan rajongtak a pompáért és kicsit tökéletesítették is a görög verzió formáját. A Római Birodalom idején is a vidéki villák kertje nagyobb volt, ezeket funkciók szerint tagolták: haszon-, dísz-, és szabadidőkertre. A városi kertek kialakításánál viszont a hely volt a mérvadó, ezért, ha nagyon kicsi volt, akkor főleg zöldségeknek és fűszereknek jutott benne hely, elvétve virágokkal, de a nagyobbakba fákat is ültettek, az említett fajtákon túl például ezeket: nyár, tölgy, datolyapálma, tiszafa, gesztenyefa, mandulafa, gyertyán, mimóza, akác, citrusfélék, babér, füge, olajfa és a platán, amiről Pliniusnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy a római korban különösen kedvelték közterületekre telepíteni.
Olajfa
Valószínűleg a különféle alacsonyra metszett fák is népszerűek voltak a díszítő értékük miatt és mert kisebb udvarokban is elfértek. Ezért, ha csak kis helyünk van, vagy erkélyünk, de vágyunk egy tenyérnyi csalhatatlan Itáliára, akkor jó választás egy rusztikus terrakottába ültetett bonsai olajfa.
Nem csupán impozáns, de még terem is és én személy szerint imádok a bogyók elrakásával bíbelődni, amiket aztán büszkén rakok ki a karácsonyi asztalra. A tartósítás folyamatát ebből a korábbi cikkemből IDE KATTINTVA megtudhatjátok. Ahogy ma sincs mindenkinek kertje, ez a Római Birodalomban sem volt másként. A városi szegényebb osztály társasházakban lakott és csak a jómódúaknak volt különálló domus-a, ezeknek az elrendezése viszont máig csodálatraméltó. Többnyire két udvara volt, az egyikben esővízgyűjtő medencével, a másikban kerttel.
Belső udvarok és térelválasztó sövények
Ezeket a belső udvarokat (perisztilium) oszlopsor vette körbe és az első kolostori kerengők is ezek mintájára épültek meg. Illeszkedve a szimmetrikus környezethez az ezekben kiépített kertek is szabályos elrendezésűek voltak. Ösvényekkel tagolták és alacsony sövényekkel vették körbe az ágyásokat, melyek beültetése nagy szakértelmet igényelt, és a kertészt, aki felügyelte, topiariusnak hívták. A Griff Pagony nagyobb virágágyásait én is alacsony sövénnyel vettem körbe, mert több haszna is van. Részben tökéletes camouflage, mert az éktelenkedő gyomok nem látszanak, amíg sor nem kerül az eltávolításukra és nagyon szép keretet is ad a köztük levő virágoknak. A hortenziák körül pedig kifejezetten hasznosak, mert a nagy esők után a hatalmas virágfejek nem hajlanak a sárba, csak a sövény tetejéig, ami megtartja őket. Szerintem a tiszafa a leghálásabb és legjobb választás erre a célra.
A római belső udvarok elmaradhatatlan kellékei voltak a kerti szobrok, szentélyek, díszkutak és csobogók, melyek még attraktívabbá tették ezeket a zárt és meghitt kerteket és ezeket a mai napig megtalálhatjuk az olasz kertstílus kelléktárában.
Csobogók, díszkutak
Szerintem fontos, hogy a víz, mint elem, megjelenjen a kertben, de én csínján bánok vele, hogy ne szaporítsam a szúnyog bölcsődék számát, ezért csak egy nagy kerámiatálban szoktam vizet tartani, amit sűrűn cserélek. Az akaratlanul letört, vagy a szándékosan levágott virágfejeket szoktam ebben úsztatni és ennyi elég is a megnyugtató látvány kedvéért.
Szobrok, romok, oszlopok
Az itáliai kertek alapvető dekorációja még a szobor és az oszlop. Kényes téma, mert nagyon könnyű túlzásba esni és giccsbe hajló installációkat kreálni ezekkel. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, tartsuk szem előtt, hogy ez esetben is a kevesebb több. Inkább szimbolikus tárgyakat válasszunk. Egy törött, de régi darab sokkal hatásosabb és természetesebb, mint valami új és csillogó. Akár új, akár régi, ne tegyük előtérbe őket, mert mesterkélt hatást fognak kelteni. Természetesen ez a kerti dekorációkra értem, ha egy ház tervezésénél egy stílusos oszlopsor a koncepció része, azt nem kell elrejteni. A kerti dekort helyezzük el virágokkal takart részbe, vagy befuttatva, esetleg egy árnyasabb sarokba, ahol félig-meddig mohásodik és így patinás, harmonikus lesz az összkép.
Buja kúszónövények
Egy olasz kertben amúgy is esszenciális a különféle kúszó és futó növények használata. Már az ókorban előszeretettel ültettek efféléket terrakotta edényekbe árnyékolás, vagy csupán dekorációs célból. Már akkor is népszerű volt a borostyán és a szőlővel befuttatott pergolák, hogy Bacchus kedvenc fürtjei alatt hűsölhessenek. És azóta is omlanak le a lodzsákról a növények, futtatják be tetőteraszok árnyékolóit és úton útfélen terrakották sorakoznak az ajtók mellett különféle növényekkel tele Olaszország szerte.
Ha valaki azt kérné tőlem, hogy nevezzem meg a számomra legjellemzőbb olasz kertdekorációt, akkor az a terrakotta cserepekben lévő könnyed összeültetések és növénypárosítások lennének. Egy cserép szinte sosem egy növényről szól, mindig kúszik, fut, virágzik alatta egy másik. Olykor ez véletlenszerű, néha pedig szándékos, de mindig játékos és a maga nemében elegáns. Nekem ez a csalhatatlan itáliai hangulat egy kertben…
És hogy zárásként a recept is tipikus olasz legyen, egy limoncello koktélt ajánlok, melynek elkészítését IDE KATTINTVA olvashatjátok el.
További fotókért, ötletekért kövessétek a Griff Pagony életét az Instagramon, vagy a Facebookon! További napsütéses szeptembert mindenkinek!
Bánhalmi Attila
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon és az Instagramon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
Idén nyáron a mérgező virágokról és a kerti tárolásról írtam, ám az ősz kezdetével újra az enteriőrök lesz a téma. Szeptemberben a kényelmes kuckók és olvasósarkok kialakításában segítek.Érdekel!
Szeptember a Griff Pagonyban: olvasósarkok és kuckók
