Időtlen hangulatú, egyszerű és praktikus világ

Amit mifelénk skandináv stílus alatt értenek, az a hetvenes-nyolcvanas években oly divatosnak számító, egyszerű vonalvezetésű fenyőbútort és natúr textíliát, rongyszőnyeget, visszafogott vonalvezetésű lámpát és egyszerű üveg, illetve fém kiegészítőket jelenti. Ismerkedjünk meg a skandináv stílus többi meghatározó jellegzetességével is. Szépség és alázat Hosszú, sötét tél, majd az ezt követő, egymásba mosódó varázslatos, fehér éjszakák, semmihez sem hasonlítható, lélegzet elállítóan szép, mélykék tenger a fehér vitorlások százaival, állandóan mozgásban lévő, szárazon, vízen végigrohanó szél, kristálytiszta levegő, csodálatos, ezernyi színben játszó vadvirágos rét. A természet által kreált díszletként ők szolgálnak a hagyományosan vörös, sárga vagy kék színű faházakban megbúvó, skandináv otthonok hátteréül. Talán nincs még egy földrész, ahol hasonló alázattal közelítene ember a környezetéhez, mint errefelé. Táj és ember kapcsolatának egészen különleges harmóniája valósul meg itt. Valószínűleg ennek a következménye, hogy mindenfelé rendezett, barátságos, világos, nem hivalkodó otthonokkal találkozunk, ahol a vendég elveszti időérzékét. Semmi sem emlékeztet pillanatnyi divatokra, irányzatokra, a berendezési tárgyak tiszta forrásból táplálkozó, nemes anyagokból, klasszikus formavilágra építkezve készülnek. Ahhoz, hogy hasonló fészket alakítsunk ki magunknak, nem kell több ezer kilométerre, északra utaznunk. Elég, ha egy kicsit elmélyedünk az északi lakások jellegzetességeinek tanulmányozásában. A sok praktikus és használható fogásból érdemes néhány ötletet átvenni és hasznosítani.

skandinav10-d0000D97D6f4736926057.jpg

Gusztáviánizmus és hajópadló A skandináv otthonokra jellemző kortalanság hátterében a több száz éve változatlanul, vagy csak apró módosításokkal alkalmazott formák, a tradicionális alapanyagok, mint a különféle fenyőfélék és a nyírfa jelentős szerepet játszanak. A lakberendezés máig alkalmazott jellegzetes stílusa egészen a 18. századig, III. Gusztáv király uralkodásának idejére nyúlik vissza. Ekkor honosodott meg ugyanis errefelé az európai klasszikus irányzatoknak egy speciális, északi változata, ami a társadalom sajátos berendezkedése révén, már a 19. század folyamán – a paraszti otthonokban is – jelentős számban teret hódított. Ez az úgynevezett gusztáviánizmus, amelyhez hozzátartozik, hogy a falakat különféle formájú profilokkal, bordűrökkel, márványt utánzó falfestéssel, gobelinek világát idéző, festett faliképekkel díszítik. A falakra nehéz, aranyozott keretbe foglalt képek kerülnek, kristálycsillárok gyertyái világítják be a teret. A szoba egyik legfontosabb berendezési tárgya az eredetileg henger alakú, később változatos formában és magasságban készülő, fehér cserépkályha, melyet mívesen kidolgozott, arany fényben csillogó ajtó tesz teljessé.

skandi3-d0000DA259be89e97f512.jpg

A padlók jellegzetes burkolóanyaga a hajópadló, melyet szőnyegek borítanak. Mára ezt kényelmi szempontokból sok helyen szalagparketta, illetve szőnyegpadló váltotta föl. A velúr szőnyegpadló akár a mezítlábas sétálásnak is kedvez a hálószobában, vagy jó játszófelület a gyerekeknek. A textíliák egyszerű felületkezelésűek, még a gyári úton előállítottak is magukon viselnek egyfajta kézműves eredetet. Sok az egyszínű megoldás, a minták között csíkos, kockás és a virágmotívum kedvelt. Ezek inkább apróbb léptékben készülnek, a nagyméretű, geometrikus alakzatok idegenek ettől a világtól. Egyáltalán: van ebben a stílusban egy nagy adag nőiesség. A színek között a fehér számtalan változata a kiinduló pont, melyet vörösek, kékek, zöldek és meleg sárgákegészítenek ki. A bútorokat sokszor festik, a régebbi daraboknál átütnek a korábbi rétegek is. A nyers fafelületek szépségét méhviasszal teszik élővé. Az ablakok, ajtók, mellvédek vagy fából készült burkolatok általában festettek, csak ritkán hagyják őket eredeti natúr állapotukban. A skandináv lakberendezés élvezettel keveri a régit az újjal. Szinte nem találni olyan lakást, ahol ez valamilyen módon ne valósulna meg.