A napsütötte otthon hófehér berendezését egy téli mese ihlette.
A budai Várnegyedben ébenfekete hajú lány lát vendégül almateára és mesél új otthonáról. – Épp Charles Dickens gyönyörű karácsonyi történetén elmélkedtem (melyet minden év végén újraolvasok), mikor a neten rátaláltam egy hasonló nevet viselő lakberendezési cégre. A híres család leszármazottjának, Catherine Dickens lakberendezői stílusának nem tudtam ellenállni, a munkáiból sugárzó otthonos báj, szabad világlátás és magas minőség első látásra megragadott…Otthonom kialakítását rájuk, a magyar szakemberekkel dolgozó, angol vezetésű cégre bíztam. Szerencsére az eredeti, kissé lehasznált lakás átalakítása, komfortosítása rutinmunkának számított a főként belvárosi lakások felújítására specializálódott kivitelező csapatnak. A meglévő alaprajzból kifolyólag nem kellett sokat változtatni a helyszínen, falakat itt nem is nagyon mozgattak. A régi fürdőszoba egyik ajtaját falazták csak be, ezzel kialakítva egy külön bejáratú kádas fürdőt, valamint a kis teakonyhából és különálló mellékhelyiségből lett egy zuhanyzó és egy tágas gardróbhelyiség. Egy „érdekes alakú”, amúgy használhatatlan átjáró vezetett az előszobából a mai konyhába, ezt levágták és bezárták, ennek eredménye a kis dolgozósarok a furcsa trapéz alakú asztalkával és a kis polccal, mely most a nappali része. A napfényes helyiségekből, a megrendelő személyéből szinte magától adódott a sok fehér és a pasztellszínek használata a falszínek, a bútorok és kiegészítők terén. Már az öreg, koptatott parasztpaddal és karcsú konzolasztallal berendezett előszobában elindul a színek és stílusok játékos egyvelege, a fehér falak közé csöppentett erős kolorok tánca. Apró designtárgyak, printek és textíliák képében képviseltetik magukat a harsány narancssárgák, az élénk fűzöldek és a mélybarna földszínek… A cikk teljes terjedelmében a Lakáskultúra 2011. márciusi számában olvasható
