Klausmann Viktor elmondhatja, hogy új otthonának, pontosabban házának ötlete különös körülmények között született. Ám nem csupán a körülmények rendhagyóak, hanem maga a ház és a környezete sem mindennapi.
– Ha az ember beteg, hajlamos elhagyni magát, hogy csak és kizárólag az önsajnálatnak éljen – kezdi látszólag messziről az épület történetét a népszerű műsorvezető. – Esetemben fokozta ezt az érzést, hogy az előző, zajos, szmogos belvárosi lakásomban ért ez a mintegy hathetes megpróbáltatás. Úgy éreztem, ha csendes, madárfüttyös, jó levegőjű lakásban nyomnám az ágyat, az lelkileg-testileg is gyógyszerként hatna rám. Ez segítette az elhatározást: ki a városból, a zöldbe, a jó levegőbe, a csöndbe. Lelki szemeim előtt a domony-völgyi családi telek jelent meg, mint lehetséges terep. Ahogy teltek az ágyban töltött napok, egyre biztosabban tudtam, hogy itt építek házat magamnak. – És rögtön egy gerendaház képe jelent meg lelki szemeid előtt?
45271-3597-1a-d0000305Fc28f23f85e8b.jpg
– Mindenképpen természetes alapanyagból épülő, természet- és pénztárca-kímélő házra gondoltam. Eredetileg a vályogház volt nagyon szimpatikus, amelynek Hegedűs Zsolt barátom az egyik legelhivatottabb hazai képviselője. De minthogy külföldön járva sokat kirándulok a hegyekben – ahol nagyon elterjedtek a gerendaházak -, ezért ez a lehetőség is hamar felmerült. Arra gondoltam, miért ne lehetne hasonlót építenem nekem is. Elindult a „vezérhangya” és hamarosan Fábry Zoltán építésszel is – aki immár családi baráttá lett – megosztottam az ötletemet. Az eredményt te magad is láthatod. – A ház külső megjelenése és a belső terek kialakítása nemcsak rendhagyó, hanem egyszerű és egyúttal nagyvonalú is. – A teljesen hagyományos, nyereg-, vagy sátortetős megoldást és az ezzel járó összes építészeti kötöttséget Fábry Zoli unszolására nagy nehezen elvetettem. Modern, de időtálló külső és belső kialakítást sikerült így megvalósítani. Ebben remek, bár időnként szemöldökét ráncoló partnernek bizonyult az a hétfős erdélyi ácsbrigád, a gyergyócsomafalvi Ambrus család, amelynek tagjai egy idő után megbarátkoztak az elképzeléssel, az építésszel, és velem is. Merthogy a háromkamionnyi vörösfenyőből készült házam minden egyes építési fázisánál jelen voltam, mint afféle botcsinálta építésvezető. – Milyen elképzeléseid voltak a belső terek kialakítására? – A kétszintes épület alsó szintjét teljesen a nappali tartózkodás egyterű életterének szenteltem. Itt a funkciókat – az előszoba-konyhát, benne az ebédlővel, valamint a nappalit – csak jelzésszerűen elkülönítő falszakaszokkal szeparáltuk. A telek enyhe lejtése miatt két lépcsőfokkal sikeresen megoldottuk az előszoba-konyha-ebédlő hármasának szintén jelzésszerű elválasztását a nappalitól. Az utóbbi, mint látható, természetesen a kertre nyílik. A kert és a nappali közötti átmenetet nemcsak terasszal, hanem a nappaliból nyíló és a két szintet átfogó télikerttel is igyekeztem megteremteni. – Ezek után érthető, ha a második szinten az intim szféra található. Ami itt leginkább szembetűnő, hogy nincs egyetlen ferde falsík sem.
45273-3599-7a-d0000306050f85d866364.jpg
– Többek között azért választottam a nyereg-, vagy a sátortető helyett a félnyeregtetőt, hogy a második szinten elkerüljem a hasznos alapterületet jelentősen csökkentő ferde falsíkokat. Így kényelmes méretű hálóhoz, valamint vendég- és gyerekszobához jutottam a félnyeregtető magasabb felében. A tető lejtését követő, alacsonyabb részben kapott helyet a dolgozó- és a két fürdőszoba, valamint a második szintre vezető lépcsősor. Bár ez a tetőmegoldás, jelentősen „kilógó” ereszeivel, fedésével elsősorban hőtechnikai jelentőségű: nincs szükség nyáron légkondicionálóra! – A ház nem csupán kívül, hanem a belső terekben is faborítást kapott – állapítom meg. – Alig két éve, hogy itt lakom, ám azóta rájöttem, hogy szép, szép a faburkolat, de nem bánnék itt-ott egy-egy hagyományos falfelületet sem. Mint amilyen például a nappaliban a kéményt rejtő téglafal, amely a második szinten a fürdőszobában folytatódik. Nagyon szeretem ezt a vakolatlan falfelületet, amellyel valamelyest sikerült a fa dominanciáját ellensúlyozni. Tervezzük a párommal, hogy izgalmas textíliákkal és kedvenceimmel, tűzzománc-képekkel népesítjük be a nagyobb fafelületeket. – Sajátos a bútorozás is: a régiek mellett egy-egy igazán mai hangvételű darab is látható. Erre az eklektikára talán a legjellemzőbb példa a merész színpárosítású, modern konyhabútor és a vele egy térben, sőt közvetlen közelében lévő, ónémet ebédlőgarnitúra. – Az utóbbi családi örökség, s nem csupán a kegyelet okán használom, hanem mert valóban szeretem, hiszen érzelmileg is kötődöm hozzá. A konyhabútor bordó-szürke színösszeállításához pedig részben a metálszínű szagelszívó és tűzhely-sütő, valamint a nappali bordó ülőgarnitúrája alkalmazkodik. Az utóbbi metálszínű fémlábakon áll. A nappaliban, a könyvespolc előtt foglal helyet a nagypapa Thonett hintaszéke és sakkasztala, két székkel. Nem is szeretnék több bútort látni itt magam körül, hadd maradjon áttekinthető a tér és kellemes a térérzet. Ez a koncepció érvényes a felső szintre is. A hálónkban például a vörösfenyőből, méretre készült, beépített ágy egy régi szófa és komód társaságában áll. Hasonlóképpen az innen nyíló dolgozómban is a nagyapa íróasztala egy karosszékkel és egy iratszekrénnyel osztozik a kis alapterületen. És természetesen a fürdőket is szellősen rendeztem be. – A burkolatok tekintetében sem nagy a változatosság, az egyszerű és igényes megoldást választottad. – A vizes helyiségekben, az előszobában és a konyha-ebédlőben padlófűtés szolgáltatja a meleget, így ezek értelemszerűen csempeburkolatúak. Egyébként a ház stílusához illő hajópadlóval burkoltuk a járófelületeket. Úgy vélem, a ház építését és berendezését is az egyszerűség és az igényesség szem előtt tartásával sikerült megvalósítani.
