A népszerű tévéműsor, a NÉVshowR műsorvezető-párosának egyike, Hajdú Péter első önálló lakásának keresésekor Buda zöldövezeti részét célozta meg.
– Miért döntött éppen emellett a lakás mellett? – tudakolom házigazdánktól. – A kellemesen csöndes, zöld környezet és a panoráma mellett olyan többletet találtam itt, ami fölülmúlta legmerészebb elképzeléseimet is. – Éspedig? – A lakóparkhoz tartozik egy minden igényt kielégítő sportcentrum, amelyet a lakók korlátozás nélkül használhatnak. S minthogy igen kevés a szabadidőm, így nincs kibúvó a mindennapi mozgás alól, amire pedig nagyon nagy szükségem van. – Mi volt a benyomása magáról a lakásról az első szemrevételezéskor? – Eredeti állapotában egészen másként festett, mint most. A legelső vizitnél egy kicsit el is bizonytalanodtam, de a barátaim megerősítettek, hogy kevés változtatással remek otthont lehet kialakítani belőle. Röviden szólva: rendkívül jellegtelen volt, minthogy a lakás valamennyi fala hófehérben „pompázot”, natúr színű nyílászárókkal, ráadásul az előszobában szinte egymást követték az ajtók. A tájolásán és a beosztásán kívül más nem is igen tetszett rajta az első alkalommal. Viszont akadt néhány, mellette szóló, kedvemre való dolog is. Például hogy csak a magánszféra, a fürdő és a háló szeparált, s az előszoba, a nappali, valamint az étkező-konyha egyterű. S különösen az ragadott meg, hogy a nappalit egybenyithatom a kertkapcsolatos és panorámás terasszal. – Tehát volt mit tenni, hogy az eredeti állapottól jócskán eltérő, mostani megszülessen. Gondolom, szakemberre bízta elképzelései megvalósítását. – Tévébeli ismerősömre, a lakberendező-műsoráról ismert Varró Zolira testáltam a dolgot, s vezérfonalként a visszafogott mediterrán jelleget határoztam meg. Ezen belül szabad kezet kapott. Ennek ellenére minden egyes változtatást megbeszélt velem, így már az első terve telitalálat volt. Akadt egy-két olyan, általam vitatott ötlete, mint például az előszobából nyíló három ajtót kiváltó, üvegkazettás, görgős ajtó, amiről csak elkészülte után láttam be, hogy neki volt igaza. Azt kértem még, hogy a nappaliban semmiféle korpuszos bútor, de még csak hagyományos polcrendszer se csökkentse a térérzetet. Viszont nagyon szeretem a Zoli által javasolt és tervezett, a polcrendszert kiváltó falfülkéket, amelyek nemcsak praktikusak, hanem a beépített halogén világítástól dekoratívak is. Az ő tervei alapján készült a beépített konyhabútor és az előszoba gardróbja is. Sőt, az ő ötlete volt, hogy a háló előtti beugrót, amelyet egyébként dolgozósaroknak terveztek eredetileg, gardróbszobaként hasznosítsuk. A dolgozónak pedig a nappali egyik szögletében, közel a teraszhoz találtunk ideális helyet. És hogy a nappalitól a konyha-étkező látványa némileg elkülönüljön, fakeretbe foglalt, homokfúvott üveg mellvéddel választotta el a két funkciót egymástól. Az általa javasolt, visszafogott színek is mind kedvemre valók, a falak árnyalatától a függönyök színvilágán át a bútorokig. Mindezek teljes harmóniában vannak egymással, s hozzá kell tennem, hogy az én ízlésemmel is. A nagyon kommersz fürdőszobát is feldobta egy-két ötlettel, mint amilyen például a kékes árnyalatú, muránói üvegmozaik bordür körbefuttatása a csempézett falfelület közepén, az ehhez választott kék üvegmosdóval, vagy a tükör maximális megnagyobbításával az eredeti tenyérnyi helyett. Összegzésképpen leszögezhetem, hogy életem első önálló lakásában nagyon jól érzem magam. Egy-egy nehéz nap után alig várom, hogy hazaérjek. Olyan, mintha minden alkalommal a nyugalom szigetére érkeznék.
