Fehérrel derítve

– Hosszas vívódás után cseréltük főváros közeli kertes házunkat lakásra, mert egy nap úgy éreztem, hogy teljesen csődöt mondott a családot összetartó, mozgató összes szervezési technikám. Be a városba! – mondtam szeretteimnek. – A rengeteg lakásmustra után kicsit már „mindegy, milyen” hangulatban egyik ismerősünk javaslatára néztük meg „őt”. Bevallom, csak nekem volt szerelem az első látásra. Családom többi tagja fanyalgott, kifogásolták a szűk előszobát, az innen nyíló, hallból kialakított, sötét falburkolatú konyhát telezsúfolva barna konyhabútorral, étkezőasztallal, székekkel, meg egyáltalán… – Engem viszont elbűvölt a hallt és a nappalit elválasztó, kazettás, hatszárnyú eredeti üvegajtó, a mintegy kilencvenéves mennyezeti stukkó, a nappali sarkában lévő beugróban már elképzeltem a kényelmes olvasófotelt… Tehát megvettük a 30-as években épült, 110 négyzetméteres bel-budai, polgári lakást.

– A felújítás azzal kezdődött, hogy kiverettük a falat az előszoba és a hall között, leszedettük az összes sötét falburkolatot, aztán befalaztunk legalább öt ajtót, felcsiszoltattuk a parkettát. Csak a WC-t és a fürdőszobát festettük be sötétebb bézs színű, selyemfényű latex festékkel, amely lemosható, vízálló, így csak nagyon kevés felületet kellett csempézni. Ettől patinás, szobaszerű hangulata lett a fürdőnek, amelyet erősít a koptatott fehér, fahatású járólap, a blondelkeretes tükör fényképekkel a falon, valamint a 70-es évekből származó krómcsillár. A kád helyére pedig zuhanyfülkét telepítettünk kényelmes helyet juttatva a két mosdónak is. A mosdópult, mint a legtöbb dolog nálunk, saját készítésű, minthogy festett falapból és két IKEA-s fémlábból készült. Emellett saját kivitelezésű a függönyvarrás, a kárpitozás, a képek, a polcok felrakása. Mindebben „hősiesen” támogatott a férjem. – Sajnos asztalosmunkában még nem vagyok otthon, így a konyhabútornál az Ed Design stúdió vezetőjétől, Veress Tamás Edvárdtól kértem segítséget. A valamikori hall egyik oldalán rendeztük be a tulajdonképpeni konyhát magasfényű, fehérre festett ajtókkal. A fal pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve „trabantkék” lett, amitől levegősebbnek tűnik a tér. Ezt erősíti a repülő alakot ábrázoló, kedvenc Bráda Lajos-festmény mellett a csak minimális felső szekrény. Hiányukat a szemközti oldalra szerelt, tálalóként működő, faltól falig polcrendszerrel váltottam ki. Ajtó helyett fehér függöny takarja, amitől szintén levegősebb lett a tér, amelynek közepén kényelmesen elfér a tízszemélyes fehér étkezőasztal régi székekkel. Nagyon szeretem és szorgalmasan gyűjtöm is a régi tárgyakat, bútorokat. Tapasztalatom szerint a modern bútorral berendezett lakásnak jót tesz néhány antik darab. Nálunk például a nappaliban álló, régi íróasztal jól mutat a mögötte lévő, sima fémvázas, modern polccal. Az íróasztal előtti padot lomtalanításból menekítettük. A kanapé azon kevés bútorok egyike, amit vásároltunk. Nem igazán tetszik, de nagyon praktikus, mert seregnyien elférünk rajta. A „nemszeretem” szekrények helyett a semmire sem használható közlekedőt szemeltem ki gardróbnak, a befalazott ajtók helyén keletkezett ötméternyi falfelületen. Az egyszerű, nyitott polcrendszert a lakásban máshol is bevált, könnyű, fehér függönnyel takartam. A közlekedőből nyíló helyiségek épp olyan kamaszszobák lettek, ahogy az első pillanatban elképzeltem bekalkulálva Eszter és Balázs határozott elképzeléseit is. Legfőbb büszkeségem mégis a lodzsa, amelyet virágokkal, fotellel, kis asztalkával sikerült hangulatos, csöppnyi terasszá varázsolni. Igaz, csak „kétemberes”, de arra tökéletes. Végül is elmondhatom, hogy mindannyian megszerettük új otthonunkat. Én pedig már gyűjtögetem az ötleteimet, hogy mit fogok megváltoztatni a következő átalakításkor. Mostanában a retró és a türkiz szín izgatja a fantáziámat…