A fiatal házaspár társasházbeli lakását főváros közeli, kulturált településen lévő családi házra akarta cserélni. Mint kiderült, a választásban többek között az is szerepet játszott, hogy a feleség vidéken, kertes családi házban nőtt föl, ahol természetközeli, felhőtlen gyerekkort élt meg, amelyet saját, eljövendő csemetéinek is szeretne megteremteni.
Minthogy a keresgélés során elképzeléseiktől valamennyi megnézett ingatlan távol állt, végül Diósdon akadtak egy remek telekre. – Az első pillanattól tudtuk, milyen házat szeretnénk magunknak. Persze nem részleteiben, hanem csak az elvek szintjén – mondják a fiatalok. – Fontosnak tartottuk, hogy természetes fény járja át minden zegét-zugát és hogy minden négyzetmétere funkcionális legyen az egyébként optimális térérzetet adó, közvetlen kertkapcsolatú háznak. S hogy a kertből minél kevesebbet áldozzunk a ház alapterületére, ezért két szintet gondoltunk építeni. Az alsón a közösségi funkciók egy térben, a felsőn pedig a gyerek-, vendég- és hálószoba. A tervezést sem bíztuk a véletlenre, az interneten tallózva Hild György építészt választottuk, akinek itt Diósdon is van egy remek tervezésű családi háza, amelyet élőben is szemügyre vehettünk és nagyon tetszett. – Otthonotokban körbenézve úgy tűnik, hogy a belső terek kialakítását, berendezését sem bíztátok a véletlenre. Saját kútfőből merítettetek vagy szakembert hívtatok segítségül? – Szorgalmasan tanulmányoztuk a hazai és a külföldi lakberendezési lapokat is, de alapvetően jól kihasználható, tágas, modern élettereket akartunk. Ennek maradéktalan megvalósítását pedig a Geppetto belsőépítészeti stúdió munkatársára, Bauer Polla belsőépítészre bíztuk. – Fiatal megbízóim háza igazán remek tervezésű! Olyan, amilyenről a belsőépítészek álmodnak. Már az első terepszemlémen megállapítottam, hogy a terek optimális kialakításúak – egészíti ki Polla az elmondottakat. – Ugyanis a munkáimat mindig azzal kezdem, hogy alaposan megvizsgálom, minden fal a helyén van-e az optimális térélményhez, illetve mit és hogyan kell megváltoztatnom az elvárható funkcionalitáshoz. Itt nem volt szükség ilyesmire, minden jó helyen volt. A munkát megelőző beszélgetések során körvonalazódott a fiatalok elképzelése és életmódja. Nevezetesen, világos, fiatalos, visszafogottan modern, nem túl színes belsőt szeretnének. S már az első találkozásunkkor nyilvánvalóvá vált az is, hogy a tulajdonosok nyitott, társaságkedvelő, ám rendet szerető, pedáns emberek. Zárójelben megjegyezve, számomra minden tervezésnél nagyon fontos a megrendelők lehető legpontosabb megismerése, hogy ne az épp aktuális, trendi kialakítású, berendezésű, ettől aztán kissé személytelen otthon keletkezzen, hanem az egyéniségük, személyiségük diktáljon a munka során. Az alsó szinten kezdve a közösségi tér, azaz az előtér-nappali-étkező burkolatát választottuk ki legelőször megállapodva abban, hogy sötét tónusú legyen. A teret meghatározó faburkolathoz ugyanis könnyebb megfelelő, jó kontrasztú hidegburkolatot – mint például a konyha bézs csempeburkolata – találni, mint fordítva. – A remekbe szabott konyhánál maradva gyanítom, hogy a bútorzat minden darabja egyedi tervezésű és kivitelezésű… A cikk folytatása a Lakáskultúra februári számában olvasható
