Elegancia fehérben

A lakás a főváros szívében, az egykori Pest középkori városfalán belül elhelyezkedő történelmi magban található. A környék tele patinás épületekkel, legtöbbjük megújulva, kiszínezve, régi szépségében tündököl. Egyetemek, múzeumok, könyvtárak, üde parkok, különféle felekezeteknek helyet adó templomok, sőt az utca túloldalán egy „papnevelde” kölcsönöznek különleges, semmi mással össze nem téveszthető hangulatot a környéknek. Az épületek zöme az eklektika jegyében született, közéjük ékelődve egy-egy kuriózumszámba menő apróbb, klasszicista lakóházzal. Egy ilyen házban találtak eladó lakást kedves ismerőseim, Zimay Balázs építész és lakberendező felesége, Kriszta. A belvároshoz már eddig is számtalan szálon kötődtek, több lakás felújítása (többek között első közös otthonuk megteremtése) okán is. Meglátni és megszerezni viszonylag gyorsan ment, a műértő szemek azonnal érzékelték az egykor szebb időket látott, a háború után több darabra felosztott, lerobbant állagú lakásban rejlő csodás lehetőségeket. Az építészpár lakáskereső akciója során tudatos elképzelésekkel vágott neki a városnak. Mivel már sok értékes tapasztalattal rendelkeztek arról, hogyan lehet kihasználni a régi lakások nagyvonalú tereit, lehetőleg egy 19. századi, annak is az első felében épült, több utcára nyíló sarokházra, sőt abban egy első emeleti lakásra vadásztak. Ennek okát azzal indokolták, hogy ezekben a régi házakban mindig az első emeleti lakások rendelkeznek a legnagyobb belmagassággal, és ennek a jó adottságnak a kiaknázásáról semmiképpen sem akartak lemondani. Mivel az eladásra felkínált lakás az eredetinek ugyan a legparádésabb, ám mégiscsak megcsonkított, leválasztott darabját képezte, titkon abban reménykedtek, hátha sikerül a későbbiek során ezt a részt is hozzávásárolni. Egyelőre mindenesetre erre a kétszobás lakásra fókuszáltak, nyitva hagyva a további terjeszkedés lehetőségét is. Az első emeleti lakás két, összenyíló szobája az utcai frontok felé forduló dél, délnyugati tájolású, hatalmas ablakaival – a szűk belvárosi utcák ellenére is – világos, barátságos tereket ígért. A lakás többi része (bejárat, konyha és fürdőszoba) zavaros alaprajzi adottságokkal egy levegőtlen lépcsőházra nyílt. A tervezés során a 90 négyzetméteres, 4,20 m belmagasságú alapterület pozitív tulajdonságokkal rendelkező, levegős, világos részét kívánták elsősorban kihasználni, ezért az összes fontos funkciót ide helyezték. A klasszicista épületekre jellemző nagyvonalú térképzésből logikusan következett, hogy ennek legalább egy részét érdemes lesz vízszintes tagolással megosztani, evvel további 30 négyzetméternyi hasznos területet nyerve. A galéria könnyedségét egy speciálisan erős, különleges tulajdonságokkal rendelkező, fémből készült tartószerkezet biztosítja. Balázs korábbi terveinél már sikeresen kidolgozott egy galériaépítési módszert, melynek eredményeként az általánosságban használt, nehézkesnek tűnő megoldással szemben egy jóval könnyedebb, légiesebb hatású galériát lehet biztosítani. Gondoljuk csak meg, milyen nagy jelentősége lehet ennek egy alacsonyabb belmagasságú szoba galériázásakor, ahol a kedvező látvány és jól használhatóság, berendezhetőség érdekében néhány centiméterről sem szabad lemondani. A két szoba eredeti arányait tiszteletben tartva, a régi válaszfalak mentén épült ki az új alaprajz. A gépészet nagy részét a mennyezet alatt vezették el, melyet egy könnyed, alig észrevehető álmennyezettel takartak. Az álmennyezeti felületbe több helyen általános és speciális világításra egyaránt alkalmas, műtermi célra készült spotokat süllyesztettek. A lakás kevésbé szerencsés adottságú részein található az előszoba, viszonylag sok tárolóval, valamint egy kisebb, vendégszobaként is működtethető galériás szoba, külön kis fürdőszobával. Az álmennyezet különleges megjelenésének titka, hogy nem „ül rá” nehézkesen, közvetlenül az oldalfalakra, eleganciájának titka a körbefutó, néhány centiméteres levegőrés. A lakás nagy felületeit, a falakat és a padlót a régi hangulathoz illeszkedően visszafogott ízléssel, világos színekkel, klasszikus anyaghasználattal oldották meg. A padlóra szerencsés választásként egy magyar gyártmányú, viaszos felületkezelt tölgyparketta került, melynek hatása olyan, mintha az eredetit építették volna vissza a helyére. A nappali egyik fő attrakciójának számító, oltárszerűen megépített konyhablokk érdekességét a burkolásnál alkalmazott fémes színű mozaikcsempének köszönheti. A burkolat kiválasztása már önmagában is jelentős teljesítmény volt, ugyanis a néhány darab, a Bauhausban kiállított csempéből álló mintát több méter magasban fedezték fel, igazán műértő szemre volt szükség meglátni a benne rejlő lehetőségeket. Hasonló elvek alapján kerültek kiválasztásra a berendezést képező bútorok, melyek javarészt az IKEA-ból származnak, a tervezők fantáziájának köszönhetően olykor továbbfejlesztve, átalakítva. A berendezés sikeresen alkalmazkodik a majdnem kétszáz évvel ezelőtt épült ház adottságaihoz. A tudatosan használt fehérek, bézsek elegánsan épülnek be az enteriőrbe, arányaikkal (melyek tökéletesen kielégítik az ergonómiai elvárásokat is) belesimulnak környezetükbe. Ugyanez a helyzet a különféle kiegészítőkkel is. Egy ilyen régi, belvárosi enteriőr esetén külön kihívást jelent a megfelelő világítás. Az álmennyezetbe és a galéria aljába süllyesztett spotok az általános világításról, a helyi fényekről pedig különféle álló- és falra szerelt lámpák gondoskodnak. Kriszta és Balázs lakásukat két személyre tervezte. Pillanatok alatt megszerették, különösen a gyerekkorukat idéző harangzúgás fogta meg szívüket, ám igazából hosszú ideig nem élvezhették, ugyanis már az építkezés indulásánál kiderült, hogy a család hamarosan kis jövevénnyel bővül. Így újabb építkezés kezdődött, de ez már egy másik történet… Mi a költözés utolsó előtti pillanataiban jártunk itt, a lakásban ma már mások laknak. Lakáskultúra, 2011. november A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! , és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!