Amikor Lukács András címzetes magántáncos első lakását választotta ki, a lakás keresésekor legfőbb szempontja volt, hogy közel legyen munkahelyéhez, az Operaházhoz. Így talált rá erre a negyvenhat négyzetméteres otthonra, amely mindössze néhány percre van az Operaháztól, ráadásul – lévén a legfelső szinten – a panorámája is fantasztikus.
Végül is ez a két adottság együttesen döntötte el, hogy az egyébként nagyon rossz beosztású, apró terekre szabdalt, négy-öt belső ajtóval „megáldott” lakásba beleszeretett.
– Nagyon érdekes volt az „egymásra találás” pillanata – mondja András. – Amikor megláttam a rémes beosztást, szinte ugyanabban a percben azt is pontosan tudtam, hogyan alakítom át. Régi álmom, vágyam az egyterű lakás, amelyet ezúttal célszerű is volt megvalósítani.
– Csakhogy az egyterűségnek itt izgalmas és rendhagyó megoldását láthatjuk. Nevezetesen, a háló-nappali terét egy-egy, parapetfalra épített oszlop választja el az étkező-konyha-előszoba terétől. Honnan az ötlet?
– Alighanem még gyerekkoromban láttam egy filmet, amelynek sem a címére, sem a sztorijára nem emlékszem, annál inkább az egyik helyszínre. A kis alapterületű szobában oszloppal szeparálták a funkciókat, s ettől egészen különleges hangulata volt az egésznek. Már akkor azt gondoltam, ilyen lakásban szeretnék lakni, ha nagy leszek. S most sikerült megvalósítanom, ráadásul úgy, hogy ez a megoldás a térérzetet nem csökkenti, csak színezi.
– Fiatalembert meghazudtoló igényesség, időtálló elegancia jellemzi az enteriőröket. Mindez saját ötleteinek a hozománya, vagy szakembertől származik?
– Szinte minden saját kútfőből való, de a tervezésben sokat segített Édelmann Dóra építészmérnök. Neki köszönhetem az egyetlen modern hangvételű berendezést, a falfülkés, épített polcrendszert a hálóban; s ugyanígy hasznosította az oszlopok melletti parapetfalakat is. Mindig szerettem a régi bútorokat, így természetesen azokkal rendeztem be otthonomat. Az egyik legnagyobb büszkeségem a két, lerobbant állapotban vásárolt szekrény, amelyeket Füzi Gábor asztalosmester-restaurátor hozott tökéletesen rendbe. De szinte valamennyi régi bútorom az ő keze munkája nyomán született újjá. Másik kedvencemet, a szintén rettenetes állapotú gyöngyös csillárt édesapám hozta rendbe – gyöngyönként tisztítva és újrafűzve.
– A közös térből leválasztott háló kialakítása sem mindennapi!
– A kissé „virsli” alaprajzú lakásban furcsán nézett volna ki a sarokban kirakatszerűen elhelyezett „hálószoba”. Amikor az egyik virágüzletben megláttam ezt a paravánt, amely rögtön megtetszett, úgy döntöttem, hogy falként használom a nappali és a háló között. Persze, mindehhez össze kellet hangolnom az egyik oldalának kárpitját az ágytakaró textíliájának színvilágával, a másik, nappali felőli oldalán pedig a fotelok kárpitjának árnyalatával. Nagyon szeretem Canova gyönyörű szobrait, ezért került az ágy fejrészénél a falra az egyik szobráról készült, egyedi kivitelezésű textilkép.
– Ügyesen helyezte a nappalival együvé a „dolgozót” is, amelyet a régi Singer varrógép lábazatára applikált íróasztal jelez. Ám talán még ennél is leleményesebb az étkező, melyet a parapetfalra ültetett oszlopok határolnak.
– Minthogy az étkező alapterülete kicsi, hiába szerettem volna kandallót, nem lehetett sehol sem jól elhelyezni. Így született az ötlet, hogy akkor legalább imitációként a kandalló kerete valósuljon meg az étkezőben. Ennek felületén további kedvenceimet, a képkeret-gyűjteményemet tarthatom szem előtt. A világítást pedig egy francia üzletben látott, kanál-villa csillár adaptálásával oldottam meg.
