Vietnami gyökerekkel, és különleges, ám hordható ruhakreációkkal.
A vietnami származású Luu Anh Tuan a 80-as évek végén szüleivel költözött Budapestre és remekül feltalálta magát új hazájában. Az ipar- és képzőművészetek iránt fogékony fiú a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, illetve ösztöndíjasként a londoni College of Fashionben tanult. 2007-ben és 2008-ban az Év Fiatal Divattervezője lett különleges, ám hordható ruhakreációival és bőrkiegészítőivel.
Mindezt azért fontos előrebocsátani, mert a néhány éve vásárolt belvárosi lakását is a „különleges, ám hordható” szellemében rendezte be, nem szakadva el a távol-keleti vonaltól sem.
– Milyen lakást kerestél magadnak?
– Mindenképpen belvárosit, nagy alapterületűt és minél több szobásat – mondja Anh Tuan. – Ugyanis több funkciót kell betöltenie, mert amellett, hogy lakás, egyúttal alkotóház is, ahol az ötleteim születnek, illetve műhely, ahol mindezek megvalósulnak. És végül, de nem utolsósorban showroom, ahol a kész kreációimat mutatom be. Ezért találtam ideálisnak ezt a 120 négyzetméternyi, négy nagy alapterületű helyiségből álló lakást a VI. kerület egyik régi építésű házában.
– Kreatív ember lévén a terek berendezésére alighanem pontos elképzeléseid, ötleteid voltak…
– Ötleteim igen, csak időm nem volt a megvalósításukhoz. Ezért a Pos1t1on munkatársait kértem fel, hogy az általam készített skiccek alapján bútorozzák be a lakást. Legfőbb alapelvem az egységesen praktikus és helytakarékos, a minimál formavilágát mutató, kissé hűvös hangulatú berendezés, amitől a gyönyörű terek egységesek és tágasak maradnak. Mindehhez a lakás valamennyi falfelületét hófehér színűre festettem, hogy a térélmény még teljesebb legyen, valamint az alkotómunkához és a színes kreációimhoz is tökéletes háttérként szolgál.
– A beépített bútorok egységesen hófehérek, elegánsan hűvös hangulatúak és ahogy látom, maximálisan praktikusak is.
– Nemcsak a bútorok praktikusak, hanem a helyiségek is. A bejárati ajtón belépőt impozánsan tágas tér fogadja, amely az étkező-konyha mellett a fogadó és tárgyaló szerepét egyaránt betölti. Ezért aztán a konyhabútor is teljesen rendhagyó, mertmintegy a falfelületet áthidalva a maga geometrikus osztásával izgalmas térelemként jelenik meg, kissé palástolva is a konyha-jelleget. A hófehér bútor szinte beleolvad a szintén fehér falfelületbe, tehát maximálisan térkímélő. Az étkezőt jelképező asztal és pad is ennek a jegyében fogant. A bemutatóterem/műhely munkaasztala az étkezőbeli édestestvére, ám funkciójából adódóan természetesen nagyobb. Továbbá a műhely polcrendszere, valamint a fürdőszoba berendezése szintén illeszkedik a nappaliéhoz. Persze ezt a hűvösen geometrikus formavilágot, amelyet például a nappaliban az egyik falat teljesen beborító polcrendszer képvisel, a régi, kézi szövésű szőnyeggel és az ívelt lábazatú, patinás asztallal igyekeztem oldani, lágyítani. A fürdőszobában pedig a zuhanyfülke és a mosdópult előtt végigfuttatott, víz- és páratűrő hajópadló fabetéttel ellensúlyoztam a hűvösséget.
– A bútorokkal remekül egységesítetted a különböző funkciójú helyiségeket, otthonod hangulatát. Ám ettől a lakásod még csak kellemesen átlagos lenne, ha nem jelenne meg a hagyományok tiszteletével párosuló nemes puritanizmus, ami a keleti embereket jellemzi.
– Minden évben legalább két hónapot töltök Európán kívül olyan régiókban, ahol még érintetlenül fellelhetők a régi, ősi tradíciók. Főként Kelet-, Közép- és Délkelet-Ázsia, valamint a Himalája térségében tanulmányozom ezt. Tiszteletet ébreszt bennem az egyszerű környezet, az itt élő emberek. Ennek megtapasztalása elsősorban az újabb és újabb kollekcióimat itatja át, de az otthonom sem mentes ez alól. Törekszem is arra, hogy ne csupán hangulati elemként, hanem valóságos tárgyak formájában is megjelenjen ez a világ. Minden utamon vásárolok egy-egy tárgyat, szobrot, mert archaikus szépségük mellett jelenlétük megnyugtató és ihletadó.
