Fiatalok, mégis a régi dolgok iránti tisztelet és a kétkezi munka felbecsülhetetlen értékét vallják. Eszter és Mátyás az aprócska faluban lévő házukat is ennek szellemében alakították ki…
Szegedhez közeli helység mindent megadott, amire a fővárosban élő, gyermekes pár áhítozott: biztonságot, csendet, nyugalmat, emberséget. Takaros házak sorakoztak az utak mentén, az udvarokról vidám gyerekzsivaj hallatszott ki, a helyiek ráérősen beszélgettek, a szomszédok frissen sült süteményeiket adták körbe.
Az eladásra kínált ingatlan egy 1908-as építésű vályogház volt. A svábok egykor jó alapanyagokból, átlagon felüli minőségben építkeztek, az általuk felhúzott épületek a mai napig jó állapotban vannak. Így volt ez a kiszemelt ház esetében is: azonnal be lehetett költözni, és az alapokhoz nem is kellett hozzányúlni.
Csupán a „toldása” hagyott kívánnivalót maga után, így az ingatlan megvásárlását követően Eszter és Mátyás a koszorúig visszabontották az alacsony belmagasságú részt, és megemelték a tetőt.
Az új szárnyat is igyekeztek régi anyagok felhasználásával, az eredeti jellegnek megfelelően kialakítani. A múlt értékeinek megőrzése számukra szívbéli ügy: Mátyás célja egy, a házak egykori állapotának rekonstruálását, az ép és használható régi elemek gondos rendbetételét szolgáló „értékmentő csapatot” verbuválni. A padláson hosszú évek óta gyűlnek az egykori épületek bontásakor megmentett gerendák, ablakkeretek, stukkók, amelyekből vendéglátóink többet is beépítettek a ház különböző pontjain. Az új szárnyban lemaratott, majd újrafestett nyílászárók díszelegnek, a padlóhoz szigetvári kézi vetésű padlástéglát használtak, az újonnan épített galéria deszkái pedig egy ipari műemlék bontásából származnak.
A bútorok többsége is hagyatékból, vásárokból, lomtalanításról való, ám ez a háziak szerint csak emel az értékükön! Megszerzésük körülményei, az összeválogatásuk, átalakításuk személyesebb jelleget ad nekik, és ennek folytán sokkal erősebb az érzelmi kötődés is. Minden szívvel, egyedileg készített megoldás otthonosabbá teszi a teret, jobbá az életet, vallják, ezért is tartják fontosnak a kézműves-hagyományok felélesztését, az ily módon létrejött termékek iránti érdeklődés felkeltését.
Az egykori istállóból kialakított műhelyben készülnek Mátyás kézművescsempéi, amelyek gazdag szín- és mintavilágából a házban is kapunk egy kis ízelítőt. A Pataki csempék nem csak a konyha, a fürdő és a terasz burkolataként jelennek meg: izgalmas dekorációt képeznek az ablakpárkányra állítva vagy a falon, bekeretezve, különleges színjátszó képként is. A konyhaasztalon edényalátétként szolgálnak, de a küszöböket szintén helyettesítik…
A terek nálunk folyamatosan alakulnak – mutat körbe Mátyás. – Mindig szépítünk, bővítünk rajtuk egy kicsit… Fontos számunkra, hogy a ház és a környezet élhető, praktikus, ugyanakkor hangulatos legyen. Régi vágyunk volt például egy olyan helyiség, ahol az egész család elfér. Szerettük volna, ha a nagy Márton-napi lakomák fogásait nálunk is el lehet készíteni, ezért csináltunk magunknak egy rakott tűzhelyet. Először ugyan csak a hatalmas cserépedény volt meg hozzá, de aztán apránként összeszedtük a szükséges alkatrészeket, ma pedig akár malacot is lehet benne sütni! Így történik ez a házzal is: apránként, de egyre szebbé válik…