Barátoknak keresett lakást, de végül saját otthonra lelt vendéglátónk az 1920-as évek végén emelt épületben, amely akkor még irodaként működött.
– A kívül-belül elhanyagolt, de még elfogadható állapotú, mintegy 400 m2-es alapterületű villalakás láttán tudtam, hogy négygyerekes család lévén itt kényelmesen elférünk – emlékszik vissza Anna az első benyomásaira. – Minthogy valamennyi korábbi otthonunk kialakítását-berendezését magam találtam ki, és egyedül vezényeltem le a munkálatokat, ez már szinte gyerekjátéknak tűnt. Határozott nézetekkel rendelkezem, következetesen ragaszkodom a polgári értékekhez nemcsak a mindennapokban, de a lakberendezésben is. Tisztelem az eredetit, a régit, miközben a stílusjegyeket megőrizve felújítom a tereket. Mint látható, itt is éltem a lehetőségekkel – kalauzol a lakásban Anna.
A földszinten öt helyiség található, beleértve a tágas fogadó- vagy előteret. Az innen duplaszárnyú ajtóval nyíló nappali egyik oldalán a könyvtárszoba, a másikon az elegáns konyha-ebédlő kapott helyet. Az utóbbiból nyíló télikert csupa ablak fala a gondosan rendben tartott kertre enged rálátást. A nappaliból – szintén duplaszárnyú ajtón át – az Anna tervezte, lilaakáccal befuttatott, tágas teraszra léphetünk. Természetesen a nyílászárók mindegyike, az ablakoktól az ajtókig, eredeti vagy annak hű másolata, ahogy a beépített padlástérbe vezető lépcsősor is. A második szinten ismét izgalmas látvány tárul elénk, a tetőtérben tartott régi padlásgerendák „erdeje”. Itt rendezték be a szülői hálót egy gyönyörű fürdőszobával, és kialakítottak még egy plusz gyerekszobát is.
– Ami a fagerendákat illeti, a felújítás során addig nem nyughattam, míg a kőművesmester rá nem talált a konyha mennyezetének gerendáira – mutatja Anna a tágas, pompásan berendezett konyhát, amelynek eredeti padlócsempe burkolatát is megmentette. – Miután megszabadítottuk az iszonyú mennyiségű maltertól, gyönyörű fafelület tárult elénk. Az esztétikum, a megjelenés mellett a másik alapvető szempont az ergonómia volt, hogy főzés közben minden karnyújtásnyira legyen az egyébként nagy alapterületű konyhában.
Ám nem csupán a padlástér és a konyhamennyezet gerendáin csodálhatjuk meg a natúr fa „érett” szépségét, hiszen rendre megszabadították a nagy felületű, többnyire duplaszárnyú ajtókat és az eredeti fakazettás ablakokat is az évtizedek alatt rájuk kent festéktől, a háttérként szolgáló fehér falak pedig mintegy kiemelik a natúr fa különlegességét.
– Ami a bútorokat illeti, szinte valamennyi családi örökségből származik – mondja Anna. – Igyekeztem úgy felújítani a becses darabokat, hogy 21. századi frissességét sugalljanak. Néhányat a festék- és lakkrétegektől tisztítottam meg, és szinte mindegyiket új, modern kárpitba öltöztettem, a nappali két barokk fotelje például zsákvászonszerű „ruhát” kapott.
Vendéglátónk nem zsúfolta agyon a villalakás eleve tágas tereit helyigényes antik bútorokkal, csak a legszükségesebbekkel rendezte be, így a patinás falak között is élhető, mai hangulatú otthont teremtett.
