Család a könyv körül

Egy sokoldalú família, ahol mindenkinek szívügye a könyv. A romantikus dédszülői ház, ahol ritka szép művek születnek az utódoktól, az utókornak. Lapozzunk bele történetükbe…

Még a kert is megtelik emberekkel, amikor a Laszgallner-villa rendezvényeire összegyűlnek a vendégek. Köztük távolról jött könyvbarátok, kerületi rózsavölgyi lokálpatrióták, termékeiket bemutató borászok vagy gyermekeikkel érkező családok is akadnak. De a mozaikkal kirakott kerti medencénél beszédbe elegyedünk olyan művészekkel, régész és történész szakemberekkel, utazókkal, kutatókkal, fotósokkal és felfedezőkkel, akik a saját könyveik miatt érkeztek. Mindnyájukat jó barátság és sikeres közös munka köti a házigazda Kelemen családhoz, akik legszebb, legtitkosabb terveiket segítettek papírra vetni, könyvbe fűzni és eljuttatni az olvasókhoz.

Majd a lépcsősoron és a fedett tornácon át a szalonba fárad a közönség, és a pufók angyalokkal keretezett színes üveg kupola alatt elkezdődik az irodalmi est, a könyvbemutató vagy az író-olvasó találkozó, melyről sokan már a facebookról értesültek.

A kultúrával jóllakott közönséget aztán borkóstolóval, kulináris élményekkel, zenei koncertekkel lazítják le a vendéglátók, miközben aranykeretes fotóikról szigorú tekintetű ősök figyelik a történéseket. A család múltjából a jelenbe tekintve minden bizonnyal elégedettek utódjaikkal, a villatulajdonosok negyedik generációjával, akik 2004-ben vásárolták vissza a régi családi villát, melyet a dédapa, Laszgallner Oszkár építész és festőművész, a Műegyetem tanára épített a húszas években. Feleségével, a dédnagymamával közösen írt naplójából sok titok kiderül a korabeli társasági életükről, az eklektikus kúriát díszítő Bory Jenő-féle szobrokról. Majd a nehéz évekről, a pincében ásott óvóhelyről, a telek feldarabolásáról.

A példásan renovált, emlékeket őrző falak közt teljesedett ki az utódok családi könyvmanufaktúrája: Kelemen Eörs, a nyomdász édesapa, Mária, a műszaki rajzoló feleség, grafikusművész leányuk, Kelemen Ágnes és férje, Jeney Zoltán grafikus jóvoltából. A nyomtatás, a kiadás és a terjesztés szerves egységében gondolkodó, a gutenbergi hagyományokat követő vállalkozás

„A magyar címer története” című kis könyvvel kezdődött, 1990-ben. Majd az elkövetkező évek megbízásaiból kiderült, hogy a szakmájuk egy nem mindennapi értékmentő küldetéssé és sírig tartó tanulási folyamattá válik. Hisz a kis példányszámú, míves kézi munkát igénylő könyvritkaságok – reprint és fakszimile kiadványok –, a felbecsülhetetlen értékű kódexek és történelmi dokumentummásolatok kivitelezéséhez komoly mesterségbeli tudás, sok év gyakorlat és a régi könyvkötő technikák mély ismerete szükséges. Így a család számos olyan régi nyomdai berendezést – karos vágógépet, aranyozóprést, könyvpréseket, díszítő elemeket – is gyűjt és őriz, melyeket a mai napig használnak munkáik során. A kódexmásolatok aranyozási munkáit Mária készíti rendkívüli precizitással, míg a mai készítésű könyvek grafikai-tervezési feladatai főként Zoltán szakértelmét dicsérik.

A kézműves technikák mellett a világ digitalizálódásához is gyorsan alkalmazkodott az egymást inspiráló családi csapat. Az országban elsőként, 2000-től vállaltak digitális nyomtatást és olyan precíziós könyvdigitalizálást, mely az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött corvinák, a pannonhalmi és kalocsai érseki könyvtárak kincseinek megőrzését is lehetővé tette. Mára több tízezer oldalnyi nemzeti-kulturális emlék digitalizálásán vannak túl, miközben elsőkötetes szerzőkkel is foglalkoznak. Az előkészítő és nyomdai munkáik mellett szigorú leosztás szerint viszik a cég marketing-, pénzügyi és művészeti feladatait, de alkalomadtán, lazításként egymást is meglepik saját készítésű könyveikkel. Egyedi kiadványaik sorában talán legszebbek Ágnes és Zoltán közösen illusztrált ifjúsági sorozata, Ágnes mesekönyvei és noteszei, melyekben „Neske” illusztrációiról álmodozó szemű lányok és magányos királyfik néznek vissza ránk. Megtaláljuk őket tarka mozaikkal borított furcsa kis kastélyukban, az ország egyik legszebb könyvesboltjában.