Már első pillantásra kiderül, hogy ez a lakás nem Magyarországon
„játszódik”, ám rögtön érzékelhető egy ennél fontosabb jellegzetesség is, nevezetesen az a fajta otthonosság és egyszerűség, amely mindenkit rabul ejt, ráadásul mindenki számára elérhető.
Ezért is választottuk ki, mert olyan például szolgálhat a lakásukat átalakító, csinosítgató olvasóink számára, melyből egyszerre meríthetnek ötleteket és – főként – bátorságot leendő döntéseikhez.
Elsőként is szögezzük le, hogy itt nem a pénz, a mindenáron való trendiség vagy az erőn (és ízlésen) felüli flanc mozgatta a bútorokat, keverte a színeket. Egy ilyen lakás átlagos anyagi kondíciók mellett megalkotható, hiszen tartozékai is átlagosak.
Néhány örökölt bútor a legtöbb családban megtalálható, az IKEA-beruházások is tipikusnak mondhatók, miként abban sincs semmi rendkívüli, ha a használtbútor-piacon szerzünk be egy-egy érdekes, igaz, renoválásra szoruló, de megfizethető darabot, vagy a nyaralásaink során kerül hozzánk néhány jópofa csecsebecse. Ez a leltár esetünkben is megállja a helyét: családi örökségből származó és utazások során szerzett tárgyak keverednek áruházi bútorokkal. Hogy mégis kellemes egységet alkotnak, az a tulajdonos, a norvég Anette kreativitásának, jó szemének és saját kezűleg elkészített kiegészítőinek, felújításainak köszönhető.
Anette egyébként kifejezetten törekedett is rá, hogy a több mint százéves vidéki farmépület átalakítása miatt ne verje költségekbe magát. Bár szüksége volt arra, hogy a közeli nagyvárosból akár hónapokra is félrevonulhasson valami csendesebb környezetbe, viszont ezt a lehető legszerényebb anyagi befektetéssel kívánta elérni. Saját szavával élve ő a „furfangos” lakberendezés híve, vagyis minél kevesebb pénz, helyette annál több ötlet és találékonyság.
Az épület a természet közepén, működő farmgazdaságok szomszédságában található. A vezető szín itt a zöld, ami a lakás arculatának kialakításakor is főszerepet kapott. Na, nem úgy, hogy zöldbe borultak volna a falak, a kárpitok, zöldből akad éppen elég az ablakokon túl, hanem „furfangosabb” módon, vagyis mindenütt felbukkan ebből a színből egy kevéske, méghozzá sokféle árnyalatban. Az eljárás egyúttal finom utalás a falakon kívüli környezetre, a természettel való kapcsolat létére és fontosságára.
„A zöld a kedvenc színem – mondja Anette –, mivel mindig friss és természetes hatású. Különösen szeretem vászonnal kombinálni, mert nagyon megnyugtató érzést ad. Hogy épp melyik árnyalata legyen, azt előbb kis darabon szoktam kipróbálni, s ha megvan az igazi, akkor kerül nagyobb felületre.”
Az imént már szót ejtettünk a lakás tárgyi leltáráról, de éppilyen fontos sorra venni azokat az ízlésbeli alkotóelemeket is, amelyek az arculat kialakításában szerepet kaptak.
Anette alapvetően a skandináv és az észak-afrikai lakberendezési stílus híve, éppen ezért ennek a két nagy tájegységnek a jellegzetességeit ötvözte otthonában. Keveredik tehát a fa és a fém, az egyszerű fehér környezetben mór minták tűnnek fel, homogén, elegánsan szürke falak előtt kovácsoltvas díszelemek teszik izgalmassá a látványt, sok a hímzéssel dekorált vászon, s mindez jól megfér néhány antik tárgy vagy épp áruházból beszerzett darab társaságában. Az összkép gyakran változik, a tárgyak, színek csereberéjével Anette folyamatosan igyekszik elkerülni, hogy bármikor unalmasnak érezze „műve” valamely szögletét.
Nézzünk körül egy kicsit a lakóterekben. A központ az ésszerűen berendezett és kialakított konyha, ahol gyakran fordulnak meg vendégek. Azonnal feltűnik, milyen finom kontrasztot alkot a marokkói stílusú padlóburkolat a fehér bútorzattal. A különféle tárgyakon, ahogy ez az egész otthonra jellemző, itt is megjelennek a zöld különböző árnyalatai. Az is jellemző, ahogy a személyes, családi darabok keverednek a modern, áruházi termékekkel, ilyenek például az IKEA-lámpák vagy az ugyancsak onnan származó, méretes asztal – többnyire körülötte zajlik az élénk társasági élet.
S hogy nemcsak racionális szempontok vezették az otthon tulajdonosának lakberendezési elképzeléseit, hanem az érzelemgazdagság is, arra a legszemléletesebb példa a hálószoba kialakítása. Meghittség, finoman nőies jelleg szövi át, és ennek van alárendelve, illetve ebből következik a helyiség funkció szerinti kényelme és komfortja.
A nappaliban meghatározóak a faburkolatok (padló, mennyezet, lambéria), melyek látványban is meleg benyomást keltenek, akár egységesen fehér, akár egységesen natúr mivoltukban érik el ezt a hatást. Jó ötlet volt a mennyezet és a lambéria közti falszakaszt szürkére festeni, ez eleganciát kölcsönöz a térnek. Figyelemre méltó az a harmónia, ahogy a fém vagy fémes elemek illeszkednek a sok-sok textillel és fával megkomponált atmoszférához.
Az egyszerű vászonfüggönyöket és textileket hímzéssel tette dekoratívabbá a tulajdonosnő, közöttük külön érdekesség, hogy némelyikük fekete mintázatot kapott. A fehér alapszín egyébként – ahogy például a konyhában – itt is meghatározó. Egyrészt jól deríti az enteriőrt, háttérként pedig kiemeli az eléje helyezett dolgokat, miközben fedőszínként közös nevezőre hozza a tárgyak stíluskülönbségeit. Itt kell megjegyeznünk, hogy a tulajdonosnő nem csupán saját készítésű textiljeivel járult hozzá az enteriőrök harmóniájához, de gyakran vette kezébe az ecsetet is, sok mindent festett át, be és le, mert mint mondja: „egy kis festéssel lehet a leggyorsabban átváltoztatni valaminek az arculatát”.
És valóban, ettől újult meg a mennyezet és a lambéria, kapták vissza régi frissességüket az ajtó- és ablakkeretek, mint ahogyan további számos apró tárgy vagy polcelem esett át jótékony metamorfózison a festés nyomán.
