Az alföldi, „hírös” város belvárosának egyik új építésű társasházában rakta első, saját kialakítású, berendezésű, kellemes fészkét a fiatal pár. Ám amikor nagyobb család tervezésébe kezdtek, rájöttek, ehhez nagyobb lakás is kellene, pontosabban szólva családi házra gondoltak. A történetet vendéglátónk, Éva meséli el.
– Elkezdtük nézegetni a kínálatot, s a negyvenvalahányadik után a férjem azt mondta, nem hajlandó több házat megnézni, inkább építkezzünk. Mire megtaláltuk a megfelelő telket a város zöldövezetében, amolyan kertvárosi részben, az én fejemben is körvonalazódott, milyen házat szeretnék magunknak, amelyet a férjem is elfogadott. Kívülről nézve időtálló, kúriaszerű, de nem hivalkodóan „proccos”, inkább barátságos. A belsőt is ilyesminek képzeltem el. Az előtérbe lépve nagy nappali fogad, amelyhez csatlakozik az étkező, valamint a nem mindig kellemes szagok miatt szeparált konyha. A garázsból a gardróbszobán, majd az innen nyíló előszobán át vezessen bejárat a nappaliba. A háló-, dolgozó-, gyerekszoba és a hozzájuk tartozó fürdőszobák pedig legyenek teljesen elválasztva a közösségi terektől, hogy valóban intim szféra maradjon. Már álltak a falak, amikor az egyik ismerősünknél vendégeskedve megcsodáltam a házukat. Kiderült, hogy Kiss Edit enteriőrdizájner tervei alapján készült, akit jó szívvel ajánlottak nekem is. Mint mondták, azért, mert biztosan azonosulni tud az elképzeléseimmel, gondolataimmal, miközben remek ötletei vannak. Alig vártam a másnapot, hogy fölhívhassam, s már az első találkozáskor lenyűgözött a szaktudása, ízlése.
kecskemet12-d0000CAA6bc5e39958e0a.jpg – Olyan bútorokat kértem, amelyeket nem ununk meg, és néhány év eltelte után sem akarjuk lecserélni, tehát időtállóak és míves darabok. Edit tömör cseresznye- és diófából gyártott, egyedi készítésű olasz bútorokat ajánlott, amelyek teljes mértékben találkoztak az elképzeléseimmel. Ezért választottam közülük, no meg hogy lelkük van. Mindehhez remekül illenek a szintén lakberendezői tanácsra vásárolt, kézművestechnikával készített, firenzei egyedi lámpák, muranói üveggel, kristályokkal, valamint a velük harmonizáló asztali lámpák, amelyekhez „fűszerként” a sejtelmes, meghitt hangulatot árasztó, rejtett világítás és a nappali különleges polcrendszere járul, hogy csak a legszembetűnőbbeket soroljam. – A konyha berendezéséről, hogy mi, hol, hogyan helyezkedjen el, száz százalékig pontos terveim voltak, amelynek alapján kétféle színű és stílusú bútorozás tervét készítette el Edit. Végül a krémszínű, tömör dió konyhabútor mellett döntöttem. – Az ebédlő teréből nyíló, a magánszférába vezető, mintegy kilenc méter hosszú közlekedőtől tartottam, hogy olyan lesz, mint egy véget nem érő ösvény. A lakberendezőnk ennek is megtalálta az ellenszerét, ugyanis a 12 cm szélességű csíkokban lerakott svéd merbau- és tölgyparkettával remekül tagolta, amelyet a felületüket megvilágító halogénlámpákkal hangsúlyozott. – A szülői fürdőszoba épp olyan, amilyennek megálmodtam, azaz wengé-krémszínű, benne zuhanyfülkével, káddal, szép bútorokkal. A gardróbszoba és a hálószobánk között helyezkedik el, mivel fontos volt, hogy a három funkció itt is, mint a nappali-étkező-konyhánál, logikus sorrendben kövesse egymást. – Nem gondoltam, hogy valaha is padlizsánlila-khakizöld hálószobánk lesz, amíg Edit meg nem mutatta a terveket. Ám ennek láttán már nem is tudtam volna mást elképzelni, egyszerűen beleszerettem. Ezt a színkombinációt képviseli a belga selyemtapéta, a taftfüggöny, a díszpárnák és az ágytakaró is. Imádunk heverészni a gyönyörű toscanai hálószobabútor ágyán, amelyhez a padlizsánlila organzaburás éjjeli lámpák buja hangulatot árasztanak. – Boldog vagyok, hogy mindhárman maradéktalanul jól érezzük magunkat új otthonunkban, s hogy a lakásban minden értünk és rólunk szól. Nem mi vagyunk a házért, hanem az szolgál bennünket. Mindebben kulcsszerepet játszott Kiss Edit enteriőrtervező dizájner és csapatának elkötelezett szakmai tudása, hozzáértése.
