Egyre többen fedezik föl a régi belvárosi házak beépíthető tetőtereinek, pontosabban a tetőtérhez kapcsolható tetőterasz pikáns romantikáját. A nyüzsgő, lüktető városi élet kellős közepén élve, minden fontos dologtól karnyújtásnyira, miközben a házak tűzfala és izgalmas tetőerdeje fölött szemmagasságban ott lebeg a Budai hegyek látványa. Itt már a város zaja is légyzümmögéssé csitul.
Alighanem a fővárosban letelepült olasz vendéglátónkat is ez ragadta magával, amikor beleszeretett az akkor még csak ígéretes belvárosi tetőtérbeli lakással és terasszal kecsegtető padlástérbe. Ingatlanfejlesztő lévén pontosan tudta, hogy mit és hogyan szeretne megvalósítani, s ennek egyik fontos kritériuma volt, hogy méretes tetőterasz csatlakozzék a leendő nappali-étkező-konyha teréhez, mégpedig délies tájolással. Az elnyújtott téglatest formájú alapterületet három nagyobb egységre osztotta. A bejáratközeli részen a gardróbszoba, illetve az ebből nyíló fürdő- és hálószoba osztozik úgy, hogy az utóbbi üvegfalnak is beillő, görgős ajtókkal nyílik a teraszra. A második szakasz a bejáratot követő előszobával egy térben lévő, sorrendben: étkező-konyha-nappali, amelynek öblébe ültetve kapott helyet a tágas, szobaméretű tetőterasz pazar panorámával. Ám a konyha-étkező-nappali kialakítása sem szokványos. A konyhát ugyanis „üvegkalitkába” zárva a nappali mögötti szögletben rendezték be úgy, hogy alig van szem előtt. Észrevétlenségét azzal erősítették, hogy az egyébként domináns konyhabútor színe a közvetlen környezete, például a fal, illetve a teret átfogó ablaksor sötétítőfüggönyének világosbézs árnyalatához közelít, szinte beleolvadva a háttérbe. Mint vendéglátónk elmondta, szereti a nagyvonalú, szellős tereket, ám az ételszagot már sokkal kevésbé, ezért döntött a konyhát szeparáló, de a térérzetet nem befolyásoló üvegfal mellett. A konyhától karnyújtásnyira, a tér másik oldalán az impozáns étkezőt rendezték be, amelyet a tíz személyre is bővíthető étkezőasztal ural, s ha szükséges, tárgyalóasztalnak is kitűnő. S végül a lakás harmadik egysége, a teljesen szeparált vendégszoba és a dolgozó az étkező-konyha-nappali teréből nyílik, zavartalan körülményeket teremtve a munkához, illetve a vendégek pihenéséhez. Vendéglátónk kora ifjúságától rendszeresen utazgat a világ minden tájára, többek között Keletre is, ahol a kínai kultúra érintette meg leginkább. Ennek látható megnyilvánulása, eredménye, hogy a lakás bútorainak egy része Kínából származik. Ráadásul eredeti kínai bútorok ezek, amelyeket ő maga, személyesen válogatott össze, mert mint mondta, van ezekben valami megfejthetetlen, már-már misztikus titokzatosság. A lakás színvilágát pedig következetesen, a fürdőszobától a hálón át a nappali-étkező-konyha teréig a fehér-bézs és a barna különböző árnyalataiból állította össze, mert szerinte ezek a színek ruházzák föl a lakást az otthonosság hangulatával.
