Vendéglátóink abban bíztak, hogy úgy sikerül megteremteniük a számukra meg felelő lakást, ha annak alapvető tulajdonsága a logikus rendben rejlik. Rend abban az értelemben is, hogy legyenek szem elől rejtve az éppen nem használt holmik, ruhák, tárgyak.
Két ember számára egy 50 négyzetméternyi alapterületű lakás már eleve nem túlméretezett élettér, ám ha még a munkájukhoz szükséges irathalmoknak is helyet kell szorítani, akkor végképp szűkössé válik.
Amikor már csak afféle ösvényeken közelíthető meg a lakás kiszemelt pontja vagy helyisége. Nem csoda, ha egyébként rendszerető vendéglátóink egyszer csak „besokallva” ettől a helyzettől elhatározták, hogy tágas otthont keresnek maguknak. Olyat, amelyben a rendetlenségnek nyomát sem tűrik maguk körül.
Eleinte Budán nézelődve mindenképpen zöld, lehetőleg csendes környezetű hajlékot kerestek. Ám mivel a munkahelyük a Duna másik partjához, ráadásul ott is egy külsőbb kerülethez köti őket, célszerűnek tűnt a pesti oldalon lévő kertvárosban kutakodni. Az eredmény nem váratott magára, mert a mintegy tíz éve épült társasházban megtalálták az igazit. Pontosabban majdnem az igazit, ugyanis az alapos felújítás mellett további változtatásokat is tervbe vettek, hogy igényeiknek tökéletesen megfeleljen új otthonuk.
Szerencsére a funkciók eredeti elosztása meglehetősen kedvükre való volt, mint mondták, ők maguk sem tudták volna jobban megtervezni. Inkább a minél jobb térélményt és a terek kényelmes, ám rendkívül igényes bútorozását, berendezését tartották szem előtt, valamint az anyag- és színhasználat egységesítő hatását igyekeztek kihasználni.
A legnagyobb átalakítás a konyha-étkező-nappali terében zajlott le, ahol az eredetileg boltíves átjáróval elválasztott funkciókat a falak lebontásával egybeterelték, majd a három funkciót azonos, diófa padlóburkolattal és a barna-bézs-fehér színkompozíció használatával fogták egybe. Ám a térbe épített, magas átadópulttal ügyesen eltakarták részben a konyhát, teljes egészében a munkapultot az étkező-nappalitól, a hófehér felső szekrények pedig szinte beleolvadnak a háttérbe, vagyis a konyha szinte láthatatlanná vált – fontos részeként annak a rendszeretetnek, amely alapvetően motiválta őket a lakás kialakításában.
És ebben a térben lehetünk igazán szemtanúi annak is, hogyan sikerült rejtett tárolókkal gyarapítani a holmiknak szánt rakodóhelyet. Ugyanis a nappali mintegy öt méter hosszúságú, teljes falfelületét egyedi tervezésű és kivitelezésű beépített tárolóbútorral hasznosították, mégpedig úgy, mintha csak a gyönyörű Bang & Olufsen tévékészülék kapott volna hatalmas fakeretet, miközben a keret nem más, mint több, különféle méretű, rejtett fiók.
– Nem akartam egyetlen holmit sem szem előtt hagyni – mondja a ház asszonya, Barbara. – Nem szerettem volna, ha az előző lakás zsúfoltsága és az ebből eredő rendetlenség itt is gyökeret ereszt. Ezért aztán ahol csak lehetett, egyedi tervezésű, kivitelezésű gardróbszekrényeket, fiókos bútorokat, komódokat helyeztem el. Ez nem csupán a nappalinkat jellemzi, hanem az előteret, a hálót és a fürdőszobát is. Természetesen egy külön kis gardróbszobánk is van, így sikerült végre álmaimat valóra váltva minden holmit szem elől rejteni. Még annak árán is, hogy esetleg a „steril” jelzővel ruházzák föl otthonunkat, környezetünket. Mi így érezzük jól magunkat.
Vendéglátóink másik fontos szempontja a felújítás során az volt, hogy a hálószoba közvetlen kapcsolatban legyen a tágas fürdővel, ezért a zuhanyfülkés, masszázskádas, kisebb szoba méretű fürdőhelyiséget csak egy ajtó választja el a hálótól.
A fürdőszobát szintén praktikusan bútorozták be. Például a mosdópulttal azonos hosszúságú falfelületet olyan hármas osztású, nagyméretű pipereszekrénnyel hasznosították, amelyet tükörrel borítva palástoltak. Csakúgy a mosdópultot is hármas osztású, fiókos szekrényre ültették, amely szintén minden, épp nem szükséges holminak jól hozzáférhető helyet ad. A fürdőszoba áttekinthető, letisztult eleganciáját az átgondoltan megtervezett belső kialakítás mellett az igényes bézs csempeburkolattal és az azt kiegészítő, kevés barna színű bútorral, valamint a rafinált rejtett világítással érték el. Természetesen ez a színpár ismétlődik a hálóban is, azzal a különbséggel, hogy a helyiség intim jellegét fokozandó az ágy közvetlen környezetében lévő fal borvörös színű, finom mintás tapétát kapott.
Ami a bútorokat illeti, az előző lakásból szinte semmit sem hoztak magukkal, valamennyit ebbe a környezetbe választották. S ez, mint megtudtuk, nem volt egyszerű.
– Igényes, de nem luxus bútorokkal akartuk berendezni a lakást, úgy véltük, hogy ez nem okozhat gondot a gazdagnak tűnő kínálatban – meséli Barbara. – Ám a különféle bútoráruházakat körbejárva sem találtuk meg az igazit, mert a legtöbb helyen az igényes egyúttal a luxus kategóriát is jelentette, főként az árak tekintetében. Egy-egy tetszetős darabot innen-onnan beszerezhettünk volna, viszont az a stílus- és színegység megtartását tette lehetetlenné. Végül a BoConcept bemutatótermében kötöttünk ki, ahol remek segítséget kaptunk bútoraink összeválogatásához. Igényes kivitelű, időtálló, egységes szín- és formavilágú, kényelmes darabokat találtunk, mint amilyen például az étkezőgarnitúra és a nappali kanapéja.
Nagyszerű megoldás volt, hogy az enteriőr modern hangvételét egy klasszikus keleti motívumokat diszkréten felvonultató, nagyméretű szőnyeggel ellensúlyozták. Erre a darabra egyébként világjáró vendéglátóink az egyik utazásuk során akadtak rá, amely most megtalálta helyét a rendben lévő otthonban.
