A második kerület zöldövezetében még a boldog békeidőkben (1910), eredetileg fogadónak épült földszintes házat az elmúlt évtizedek alatt sokszor átalakították.
A fiatal belsőépítész lakását néhány évvel ezelőtt már bemutattuk, mert tanulságos volt, hogyan tuningolta föl kevés ráfordítással az akkortájt vásárolt, felújítandó hajlékát, hogy később, ha lehetősége adódik, egy igazán neki tetszőt alkosson. Mindez megtörtént a közelmúltban, s az eredményről ezúttal is érdemes beszámolni.
– Lakásodba lépve szinte semmi sem emlékeztet az előzőre, mintha nem is ugyanaz lenne…
– Végre sikerült megszabadulnom a teret osztó összes faltól, ajtótól, hogy újraépítsem saját elképzelésem szerint – mondja vendéglátónk. – Már eredetileg is ez lett volna a szándékom, de túl költséges volt. Ám nem bántam meg, hogy több szakaszban értem el a célomat, ugyanis bőven volt idő arra, hogy megtapasztaljam a véglegesnek szánt otthonom mikéntjét. Mit, hogyan, hol helyezzek el, hogy a lehető legoptimálisabb legyen. Végül is úgy döntöttem, hogy a meglévő öt helyiséget megszüntetem, a korábban szeparált funkciókat teljesen egybeterelve csak a négy „határfal” maradt meg, és az így felszabaduló 60 négyzetméternyi teljes alapterületen szabadon osztoznak a funkciók.
– Ráadásul a loft lakások hangulatát idézve.
– Mindig is tetszettek a nagyvonalúan tágas loft lakások a maguk kifinomult ipari jellegével. Ezt itt megvalósíthattam, hiszen régi építésű lévén a négy méternél is nagyobb a belmagassága és a megmentett, eredeti ablakokkal akár egy kisebb ipari csarnok is lehetne. Nem szólva arról, hogy a falak vakolattól való megszabadításakor felbukkanó gyönyörű téglafal és a mennyezet eredeti szépségében feltáruló gerendázata szinte inspirálta is a loftlakás-hangulatot. Az utóbbi igazi meglepetés volt, amikor a vakolat mögött feltűnt az eredeti födémgerenda. A gerendák közti réseket tömítőanyaggal elfedve végül is homogén felületű lett a mennyezet. De csak az egyik hosszanti átfogó falat csupaszítottam le a tégláig, az utca felőli, ablakos fronton és a két befogó, rövidebb falszakaszon megtartottam a vakolatot.
– Persze a funkciók szabadságát mégiscsak keretek közé szorítottad az ytongból készült, térbe helyezett, óriási „dobozzal”.
– Mégpedig körbejárható dobozzal. A két és félszer két és fél méteres, azaz hat és fél négyzetméternyi alapterületű, többfunkciós dobozzal az volt a célom, hogy ebbe zárjam be a gépészetet, a vendégvécét, a zuhanyfülkét és a gardróbot úgy, hogy egyúttal a hálót is elválasszam a nappali-konyha-étkezőtől. A dobozt azért helyeztem térbe, hogy mind a négy oldalát hasznosíthassam, illetve megtartva csak a padlózattal érintkező doboz jellegét a tér vizuális egysége megmaradjon. A bejárattal szemben a vécé, vele ellentétes oldalon a zuhanyfülke, a hálószoba felől a gardrób egyik része, vele ellentétesen, a nappali-konyha-étkező oldalán a gardrób másik fele kapott helyet. Viszont a dobozon kívüli teljes teret nem parkettával vagy padlóburkolattal, hanem stílszerűen betonaljzattal egységesítettem.
– Szellemesen hasznosítottad a téglafal felületét.
– A tégláig csupaszított fal teljes hosszát összefüggő, egységesen fekete pulttal fogtam egybe, amelyen az adott térnek megfelelően osztoznak a funkciók. A nappali terében az ablaktól induló dolgozópultot a szórakoztatóelektronika pultja követi, majd az étkező mellettin a konyha-tálaló osztozik, a dobozbeli zuhanyfülkével szemben pedig a háló terébe nyúló mosdó- és piperepult kapott helyet. Az egységesen fekete pultot a közbeiktatott fehér konyhabútorral megszakítva tettem változatossá.
– Az ipari jelleget remekül ellensúlyoztad a kényelmes bútorokkal, lakástextíliákkal, ráadásul úgy, hogy a hálót, ahogy te nevezed, a „relax” funkciót és a nappali-étkező-konyhát egy-egy önálló színvilággal határoztad meg.
– Számomra a natúr földszínek egyértelműen a pihentető nyugalmat jelentik, amelyhez remek alapot szolgáltat a natúr téglafal és a mennyezet natúr árnyalatai. Ám a loftra jellemző nyersanyagokat, mint a beton, a tégla, a gyalulatlan gerenda, nem akartam a bútorokban is folytatni, hogy elkerüljem a „romkocsma” jelleget. Ezért is választottam exkluzív textíliákat, mint például a JAB textilkollekcióból a játékos csíkozású sötétítőfüggönyt és a vele azonos ágytakarót, sőt az ágyfej falát is ebben a tónusban lévő, kárómintás tapétával borítottam. A lakás teljes hosszát átfogó, vakolt falfelület pedig a mennyezet födémgerendáinak sötétebb árnyalatát ismétli, amihez a nappali-étkező terében a kék textíliákat társítottam a sötétítőfüggönyöktől a bútorkárpitokon át a saját tervezésű, egyedi kivitelezésű fehér-kék szőnyegig. Egyúttal azt is demonstrálva, hogy a szintén saját tervezésű fekete üveglappal borított étkezőasztallal és a fekete pulttal a kék árnyalatai barátságban vannak. Persze a kék uralmát az egyetlen céklavörös kárpitozású paddal kissé „hígítottam” is. Ugyanis gyakran szembesülök a megrendelők bátortalanságával a színpárosításokat illetően. Pedig szerintem az otthonunknak ezekkel lehet igazán egyéniségünkre szabott hangulatot adni.
– Most, hogy végre a megújult lakásomat birtokba vehettem, mondhatom, hogy nagyon élvezem – összegez a belsőépítész. – Utólag szinte örülök annak, hogy évekkel ezelőtt első nekifutásra nem engedhettem meg magamnak a teljes körű átalakítást, mert így bőven volt időm érlelni a folyamatosan formálódó elképzeléseimet. És úgy vélem, az eredmény magáért beszél.
