Kós Károly kiemelkedő művész volt, építészként és íróként egyaránt maradandót alkotott, készített grafikát, festményt, sőt művészettörténettel és néprajzzal is foglalkozott.
A legtöbben a Wekerle-telep főteréről ismerik a legendás építészt, aki Kosch Károly néven született 1883 telén Temesváron, de már Kós Károlyként lett a 20. századi magyar építészet meghatározó alakja.
Az egyetemi évek alatt fontos szerepet játszott egy építészhallgatókból verbuválódott csoportban; a Fiatalok nevű társaság tagjai a szakma legizgalmasabb mestereit, Frank Lloyd Wrightot, Eliel Saarinent és Charles Rennie Mackintosh-t választották példaképüknek. Fő céljuknak a nemzeti hagyományok őrzését és a népi architektúra motívumkincsének elevenen tartását tekintették – egy új magyar építészeti formanyelvbe integrálva.
Egy minisztériumi ösztöndíj lehetővé tette, hogy a pályakezdő tehetség diplomázása évében Székelyföld építészetét tanulmányozza. Ezt követően önállóan dolgozott, számos komoly megbízást kapott; egyik legjelentősebb munkája a kispesti Wekerle-telep felépítése.
Kós Károly autonóm, de korántsem magányos alkotó, szívesen társult másokkal. Zrumeczky Dezsővel együtt tervezte például az óbudai református parókiát és a budapesti Állatkert híres állatházait.
A szakmai sikerekkel párhuzamosan magánélete is kedvezően alakult. 1910-ben feleségül vette Balázs Idát, akivel hatvanhárom éven át éltek boldog házasságban, és még az sem gyengítette a kapcsolatukat, hogy a fővárosban karrierjét építő férj sokat volt távol hitvesétől. Egymáshoz írott gyönyörű leveleik később könyv formában megjelentek.
Az építész a magánéletben is kamatoztatta szakmai tudását: még házasságkötése évében földet vásárolt Sztánán, hogy ott építse fel saját otthonát, a híres Varjúvárat. A település azonban nemcsak a turistalátványossággá lett épületet köszönheti híres lakosának, hiszen Kós Károly útjára indított egy folyóiratot is Kalotaszeg címmel, és műemlékvédőként szintén sokat tett szűkebb pátriájáért.
Jelentős alkotása a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, illetve a kolozsvári Kakasos templom. Politikai tevékenységének terméke a Kiáltó szó című röpirat, amely autonómiát követelt a romániai magyarság számára. 1924-ben barátaival megalapította az Erdélyi Szépmíves Céhet, a helyi írók saját könyvkiadóját.
1944-ben gyökeres fordulat következett életében: mivel a románok kirabolták és feldúlták otthonát, családjával Kolozsvárra költözött. A második világháborút követően aztán a demokratikus átalakulás reményében újra komoly közéleti szerepet vállalt.
Kós Károly hosszú élete végéig aktívan dolgozott, a Kalotaszegi krónika című munkáját 90 évesen írta. Levelezésének utólagos kiadását olvasva teljes képet kaphatunk a korabeli politikai, művészeti, építészeti és társadalmi életről. 1977-ben, 93 éves korában érte a halál.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!