Egy férfiasnak mondott szakmában volt női úttörő Zeisel Éva, akit a madarakra emlékeztető kerámiák és az organikus formák tették híressé.
Zeisel Éva 1906-ban látta meg a napvilágot egy gazdag értelmiségi család gyermekeként. Azokban a szárnyaló években nőtt fel, amikor pezsgő kulturális élet folyt szinte minden magyar nagyvárosban, és országszerte komoly építkezések zajlottak. Anyja, Polányi Laura nőként az elsők között szerzett egyetemi doktori címet, és valószínűleg az első magyar parlamenti képviselőnő is ő lett volna, ha nem szól közbe a kommunista hatalomátvétel.
Ember a dizájn mögött
Egy magyar zseni Amerikában: Kárász Ilonka
A budapesti Képzőművészeti Egyetem első női hallgatójára itthon is felfigyeltek, ám szülei úgy döntöttek, Amerikában próbálnak szerencsét.
Mivel Éva már gyerekkorában érdeklődött a festés és rajzolás iránt, érettségi után a Magyar Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol Vaszary János lett a mestere. Egy év után azonban otthagyta az iskolát, hogy egy fazekasműhelyben elsajátíthassa a szakma alapjait. Hamarosan a kispesti Kőedénygyár művészeti részlegén helyezkedett el, amelynek kertjében egy saját műhelyt is kialakított.
Első munkáit még egyszerű geometrikus formák jellemzik, de aztán a sajátos lágy, kerekded formák váltak meghatározóvá. Huszonnégy évesen Berlinbe ment, két év múlva pedig már a Szovjetunióban dolgozott kerámiaipari művészeti igazgatóként.
Ám a diktatúrákra oly jellemző módon a kedvencből hamar kegyvesztett lett, 1936-ban letartóztatták azzal a váddal, hogy részt vett egy összeesküvésben. Minden gyanúsítottat kivégeztek, kivéve Évát, akit 16 hónapi magánzárka után – édesanyja és barátai közbenjárására – elengedtek, ám egyidejűleg kiutasították az országból. A borzalmakat barátja, Arthur Koestler tárta a világ elé Sötétség délben című regényében.
Az életveszélyes „kaland” után Ausztriába utazott, majd kis idő múlva a náci megszállás miatt Bécsből Londonba menekült. Későbbi férjével 1938-ban vándoroltak ki New Yorkba, 64 dollárral a zsebükben. Amerika a nagy utazás utolsó állomásának bizonyult.
Éva tizenöt évig tanított a Pratt Institute Art Schoolban, az ő nevéhez köthető a kerámia- és porcelántervezés iparorientált képzésének megteremtése. Jellegzetes biomorf, humoros, nőies porcelántervezői stílusa – amelyre nagy hatást gyakorolt a magyar népművészet formavilága – az ’50-es években teljesedett ki. A kerámián kívül kísérletezett műanyaggal, üveggel, krómacéllal, fával, rézzel, de tervezett bútorokat és szőnyegeket is, alkotásaihoz sokszor az emberi test formái adtak inspirációt.
Magyarországra csak 1983-ban tért vissza, a későbbiekben elvállalt egy-egy megbízást, dolgozott a Zsolnay gyárnak és a Gránit Kőedénygyárnak is. Számos díjat kapott, művei a londoni Victoria and Albert Museumban, a New York-i MoMA-ban, a pécsi Zsolnay Múzeumban is megtekinthetők. 2011-ben hunyt el Amerikai otthonában, 105 éves korában.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!
