A világ egyik legmenőbb szállodáját, multikulturális közösségi teret, szenvedéllyel működtetett klubot találtunk a Nemzeti Múzeum szomszédságában.
A porlepte XIX. századi Tauffer- palota hatalmas belmagasságával, stukkóival, veretes ablakaival és szobordíszeivel még 2004-ben ejtette ámulatba a Budapesten járó William Clothiert és Peter Grundberget.
Az ingatlan felújítással is foglalkozó, művészetszerető fiatal üzletembereket teljesen elkápráztatta az épület, így elkezdték felvásárolni a benne lévő lakásokat, hogy eredeti pompájukban állítsák helyre azokat. Eleinte ők és külföldi művész ismerőseik lakták a 2. emeleti helyiségeket, ám ahogy egyre több kreatív vendég és alkotó érkezett a II. világháború között még Kállay Miklós miniszterelnöknek is otthont adó palotába, az szinte észrevétlenül alkotóházzá vált.
A kreativitás és művészetek organikusan kialakuló kis központjának híre szájról szájra szállt a magyarok és a külföldiek körében, míg végül az alapítók 2009-ben magánszállásként definiálták újra a helyet, azzal a céllal, hogy minél többen részesülhessenek a magyar főváros alkotó energiákkal teli közegéből. Céljuk nem egy szálloda, sokkal inkább egy otthon létrehozása volt, ahol a Budapestre látogatók a város rejtett kincseivel találkozhatnak.
Az egykor itt dolgozó alkotók műtermeiből hálószobák lettek, kialakításukban pedig művész használóik is szerepet kaptak: képeikkel, munkáikkal díszítették a falakat, a tereket. A nevükben a múltjukra utaló nyolc szoba mindegyike más és más, ám jellegében mégis hasonló, hiszen berendezésükkor a palota grandiózus részleteihez lomtalanításon talált, átlényegült tárgyakat, antik bútorokat társítottak, néhány modern elemmel vegyítve.
A legmarkánsabb keretet a szobák esetében talán az úgynevezett rough-luxe (nyers, kopott luxus – a szerk.) stílusban készült falak adják, amelyeknél a vakolatot művészi precizitással visszavésték, így az évszázadok nyomai, az egymásra rakódott festékrétegek foltokban bukkannak elő. Sajátos jelleget kölcsönöznek a térnek a régi, ágytámlaként funkcionáló ajtók is, a Tinei szobában található, aranyra festett lábas kád pedig szinte a hotel védjegyévé vált.
Szokatlan párosítások, új funkciót kapó, kidobott tárgyak és antik stílusjegyek keveredése jellemzi a helyiségeket, melyek egyfajta életmódot is sugallnak. Az örömmel és szenvedéllyel végzett munka a Bródy ház kialakításában és működésében egyaránt tetten érhető. A tulajdonosok, valamint Szőnyei Tamás és Kadocsa Tamás ötletei, megoldásai révén ebben a modern dizájnnal ötvözött, századfordulós nagypolgári környezetben „mások szemete” ismét kinccsé válhatott!
Itt járva megtapasztalhatjuk, mekkora lehetőségek rejlenek a régi tárgyakban, amit mi már meg sem látunk, annyira régóta élünk közöttük. Pedig más szemmel nézve, új kontextusba helyezve rögtön nyilvánvaló lesz az értékük…
A Bródy ház különlegessége azonban nem csak egyedi stílusában rejlik. Alapítói a művészetben látták meg azt a hidat, amely pénztől, kortól, nemtől, foglalkozástól és nációtól függetlenül összekovácsolhat különböző embereket. Ezért az eredeti tulajdonosok lakásaiból kialakított közösségi terekben rendszeresen tartanak irodalmi esteket, összejöveteleket, koncerteket, amelyeken a vendégek mellett bárki részt vehet. Így szép lassan egyfajta klubbá alakult a Bródy ház, melynek működéséhez, akárcsak a kőlevesről szóló népmesében, mindenki hozzátesz egy keveset.
Mert a luxus itt a különleges élmények nyújtását is jelenti – talán ennek értékét és ritkaságát érezhette meg a Sunday Times hotelkritikusa, amikor a világ 20. legjobb szállodájának nyilvánította a VIII. kerületi magánszállást.
További képekért kattints a lenti galériára!
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért, valamint látogass vissza a www.lakaskultura.hu-ra, ahol új lakásokkal, tippekkel várunk minden nap!