Gyerekkoruk vidéki hangulatát próbálták a fővárosba csempészni a budai kertvárosi házikó fiatal tulajdonosai.
– A nem túl nagy alapterületű, 70 éves házból sugárzó falusi romantika azonnal elbűvölt minket. Mivel mindketten vidékről, Jászárokszállásról származunk, szerettük volna gyermekkorunk hangulatát a fővárosba is becsempészni – meséli Rozi, aki hűséges olvasónk, és ő maga jelentkezett lapunknál, hogy bemutassa otthonát. – Természetesen szükségünk volt egy jó építészre, hogy a fejünkben lévő elképzelések valóra válhassanak, és élhető terekben kapjanak helyet. Egy lakberendezési magazinból ismertem Lenzsár Ágnes munkáit, akit azonnal felkutattam. Őt és férjét kértük fel a tervek elkészítésére.
A feladat persze nem volt könnyű, hiszen a nem túl nagy alapterületű, kétemeletes otthonban egy háromgyerekes családot kellett kényelmesen elhelyezni. A leendő lakók mindenképpen akartak egy olyan tágas teret, ahol kicsik és nagyok közösen társasozhatnak, festhetnek, vagy egyszerűen csak együtt lehetnek, összebújhatnak. Rozi számára fontos volt az is, hogy lehetőleg minél nagyobb terasz tartozzon a lakáshoz, ugyanis számukra tavasztól őszig ez az igazi nappali.
– Már rengeteg hirdetést végignéztünk, amikor a férjem rábukkant erre a házikóra. „Nagyon cuki, de úgysem vesszük meg, mert kicsi!” – írta mellé megjegyzésként. Aztán végül mégiscsak úgy döntöttünk, ideköltözünk. Szerelem volt első látásra: ellenállhatatlanul bájosnak és romantikusnak találtuk – emlékszik vissza vendéglátónk.
A kialakításnál a használhatóság és a funkcionalitás játszotta a legfontosabb szerepet. A földszint elsősorban a nappali tevékenységeké, a ház háta mögött végigfutó hatalmas terasz az étkezőből nyílik. Már kora tavasszal kiköltözik a család, ide szervezik a családi összejöveteleket, a nagy közös étkezéseket, sőt még egy játszósarkot és egy régi fürdőkádból kialakított „wellnessközpontot” is kaptak a gyerekek. Az intimitásról a kifeszített vitorlavászon gondoskodik.
– A fehér alapokhoz minden helyiségben ragaszkodtunk, stílus tekintetében pedig vegyítettük a jellegzetes angol country elemeket és a skandináv kiegészítőket. Amit csak tudtunk, mi magunk újítottuk fel. Nagyon szeretek barkácsolni, festeni, imádom átalakítani a régi dolgokat, sokszor már a csiszolás előtt láttam a kész darabot – mondja nevetve házigazdánk. – Szinte minden tárgy az ecsetem áldozatává vált, gyakran rá sem lehet ismerni az eredetire! A használt bútorok között kincsek rejtőznek, a nappaliban lévő kis asztalkát például az interneten találtam. Azonnal felhívtam a hirdetőt, és kiderült, hogy a legjobb barátnőm szomszédja. Lukat beszéltem az öreg hasába, közben leküldtem a barátnőmet, hogy mindenképpen vegye meg nekem! De hozzánk került nagypapám régi fotelja is, amelybe kiskoromban csak ünnepnapokon ülhettem bele. A fehér bőröndöt pedig a szomszéd házból rakták ki lomtalanításkor… Minden bútornak megvan a maga története… Hosszú lenne valamennyit elmesélni.
