Jean Nouvel a kortárs építészet élő legendája, stílusát a filozofikus gondolatvilág és az érzelmek vezérelte formaalkotás ötvözése teszi egyedülállóvá.
A francia építész 1945-ben született egy tanár házaspár fiaként. Szülei a matematika felé terelték, mérnöknek szánták, de ő a festői pálya felé kacsingatott. Mivel a család nem volt hajlandó finanszírozni művészeti tanulmányait, rövid kitérő után álmairól lemondva felvételizett a párizsi École nationale supérieure des Beaux-Arts-ra, ahol a hetvenes évek elején építészként diplomázott.
Első tapasztalatait Claude Parent és Paul Virilio asszisztensként szerezte. 1970-től kezdve együtt dolgozott François Seigneur-rel, alapítója volt a Mars 1976 nevű építészeti mozgalomnak, majd a Syndicat de l’architecture-nek, amely fő feladatának tekintette, hogy a pöffeszkedő, konzervatív L’ordre des architectes egyfajta ellenpontját képezze.
Fontos szakmai állomás az Arab Világ Intézetének megtervezése; a feladattal François Mitterrand elnök bízta meg. Magát konceptuális és kontextuális építésznek tartja, vallja, hogy a tervezés a gondolatokkal kezdődik.
Filozofikus megközelítéssel, ám érzelmeire hallgatva közeledik egy-egy helyszínhez, és csak ezután foglalkozik a formákkal. Mivel nem köthető hozzá egységes stílus, könnyen felismerhető elemekkel, sokan nem értették épületeit, a szakma sem tudta beskatulyázni. Idővel azonban elfogadták, és egyre nagyobb tisztelettel övezték munkáját.
Ma már egyszerre 5-6 projektet futtat, folyamatosan repked a világban az építkezések helyszínei között, még irodai íróasztala sincs. Ám egy új vállalkozás kezdetekor visszavonul, egyedül töpreng, míg az épület elméleti háttere kirajzolódik előtte; saját bevallása szerint az ágyban tud a leghatékonyabban tervezni.
Figyelme mindenekelőtt a fényre és az anyagra irányul, munkáiban az egyszerűségre törekszik, de közben elgondolkodtat. Az Arab Világ Intézetének csipkeszerű homlokzata egyszerre utal az arab építészet fényszűrő rácsos falaira és a nők által viselt burkára – utóbbi szintén „hálón” át láttatja a világot.
Hasonló szimbolikus képzetek inspirálták a tokiói opera fekete monolit tömbjének tervét; de a színekkel, a fénnyel játszik a lövedék formájú barcelonai Torre Agbar is. Belsőépítészeti munkáiban ugyanezen vezérelveket ismerhetjük fel. Tervezett már üzleteket, szállodákat, múzeumokat; a megaprojektek lebonyolítása és az apró tárgyak létrehozása egyaránt leköti.
Egyik leghíresebb, emblematikussá vált darabja az Artemidének készült fekete árnyszerű Equilibrist asztali lámpa. Életművéért 2008-ban Pritzker-díjat kapott, ma Franciaországban valóságos építészfejedelemként tartják számon. A 72 éves, nagypapakorú sztártervező Párizsban él, Mia Hägg svéd építésszel.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!