Alig akad nagyváros a világon, ahol ne alkotott volna valami maradandót. Gustave Eiffel csipkekönnyű fémszerkezeteket tervezett, és a nevét viselő párizsi toronynak köszönhetően ma is a világ egyik legismertebb építésze.
Alexandre Gustave Eiffel 1832-ben született Burgundiában, még Bönickhausenként, nevét csak 1880-ban változtatta hivatalosan Eiffelre. Tehetős szülők gyermeke lévén 20 évesen Párizsba ment, ahol a Központi Iskolában folytatott mérnöki tanulmányokat.
Miután dolgozni kezdett, megismerkedett a gyártulajdonos Charles Nepveu-vel, és hatására a fémszerkezetekkel kezdett foglalkozni. Az ipari forradalom éveiben, a vas és acél térhódítása idején a fiatal tehetség a könnyű, mégis nagyon szilárd anyag virtuózává vált. 1858-ben egy vasúti hidat tervezett Bordeaux-ban, ami meghozta számára az első komoly elismerést.
A szakmai eredményekkel párhuzamosan a családi boldogság is rátalált: feleségül vette a 18 éves Marguerite Gaudelet-t, és rövid házasságuk alatt öt gyermekük született. Az asszony azonban fiatalon meghalt hörghurutban, a kicsi gyermekeivel magára maradt tervező pedig a munkába temetkezett.
Az 1867. évi világkiállítás sikerén felbuzdulva egy évvel később saját építőcéget alapított Eiffel & Cie néven, és olyan tehetséges munkatársakat választott, mint a hídtervező Théophile Seyrig vagy Maurice Koechlin. Kevesen tudják, hogy a New York-i Szabadság-szobor konstrukcióját is Eiffel irodája tervezte 1879-ben, sőt ugyanebben az évben mozgó csillagvizsgálót emelt Nizzában.
Három évvel később nekikezdett a Garabit viadukt építésének, ami akkor a világ legmagasabb hídja volt. Az 1887-ben elkészült Eiffel-toronnyal pedig végérvényesen az egyik legnagyobb tekintéllyé vált.
Ma már hihetetlennek tűnik, de Eiffel szó szerint házalt a pénzért, hogy elkezdhesse a torony építését. A 8,5 millió frankos projektet szinte mindenki irreálisnak tartotta, így a szükséges összeg nagy részét ő maga előlegezte meg. A kecses, acélszerkezetű torony később se lett sokkal népszerűbb, a franciák által „förtelmes szörny”-nek becézett épületre szinte csak az idős párizsiak jártak fel levegőzni, ráadásul a századfordulón gyakorlatilag már senkit sem érdekelt.
A szerencsétlenséget tovább fokozta, hogy Eiffel nevét egy ideig leginkább a Panama-botrány kapcsán emlegették: használhatatlan alapanyag előállításáért két év szabadságvesztésre ítélték, és csak ügyvédje erőfeszítéseinek köszönhette, hogy végül nem kellett letöltenie a börtönbüntetést.
Bár később rehabiliták, ő sebzetten visszavonult, és főművének szentelte életét; folyamatosan bizonyítani akarta a hasznosságát, ezért meteorológiai állomást, szikratávírót telepített, radioaktivitási méréseket és Foucault-ingás kísérleteket végzett. Végül elkeseredésében ócskavas-kereskedésektől kért ajánlatot az építményre, ám szerencsére a hadsereg stratégiai szempontokra hivatkozva a torony megtartása mellett döntött.
91 éves korában, a franciák dicső építészeként hunyt el, óriási életművével örökre beírta magát az építészet történetébe.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!