A papír lágysága, a cement időtállósága és egy finom, mégis masszív stílus teszi jellegzetessé Koralevics Rita munkáit. Egyedi alkotásaival nemcsak magánházakban, de számos városi kávézóban, étteremben is találkozhatunk.
Miért éppen a papír? Hogyan vezetett ide az utad?
Képzőművészként, azon belül is képgrafikusként végeztem, és mindenekelőtt a sokszorosító eljárásokkal foglalkoztam. A szitanyomás (szerigráfia) volt a kedvencem, illetve a fotóeljárással ötvözött rézkarc, mindkettőhöz volt saját felszerelésem a műhelyemben. Aztán amikor terhes lettem, nagy hassal már nem volt kényelmes dolgozni velük, egyszerűen nem tudtam rendesen a gépek fölé hajolni. A fejembe vettem, hogy kísérletezni kezdek, és egy adott témát, mondjuk egy csendéletet, különböző anyagokból formálok meg. Használtam műkövet, gipszet, műgyantát és papírt – kíváncsi voltam, melyik anyagban milyen önkifejezési lehetőségek rejlenek. Még egy keramikus-tanfolyamra is beiratkoztam… De egyre inkább úgy éreztem, hogy a papír áll hozzám a legközelebb.
A műhelyed egy gyártelepen található, sok üzemben keletkezik számodra hasznos „hulladék”. Tényleg úgy képzeljük el, hogy bekopogtatsz az asztalosüzembe egy kis fűrészporért?
Igen, valóban így történik. De az igazsághoz tartozik, hogy régóta jól ismerem a gyártelepet, ugyanis a szüleim itt dolgoztak, én a szomszédba jártam óvodába, a privatizálás után pedig az apukám vállalkozása működött itt. A helyi nyomdából kapom a papír nagy részét, ráadásul olyan apróra vágott, jó minőségű papírt, amelyből – víz és cellulóz hozzáadásával – könnyen felhasználható alapanyagot tudok készíteni. És szerencsére asztalosműhely is üzemel itt, ha éppen fűrészporra lenne szükségem.
A lámpáid úgynevezett papírcementből készülnek. Mi ez tulajdonképpen? Te találtad ki?
Azt nem állítanám, hogy én találtam ki, de tudomásom szerint dizájncélokra én alkalmaztam először. A keverék körülbelül 85 százaléka papír, csak éppen cellulóz helyett cementpor kerül bele. A cement részecskéi egységes elegyet alkotva keverednek össze a papírral, a kész anyag pedig megőrzi könnyű súlyát, miközben erősebb lesz, jobb víz- és hőtűrőképességgel. Ez egy nagyon jól formálható anyag, ráadásul számtalan módon lehet színezni, szóval igen sok lehetőség rejlik benne.
Van segítséged a gyártásban?
Egyelőre még nincs, minden darabot saját kezűleg készítek el. Jelenleg ez az egyik legnagyobb kihívás számomra: hogyan tudom megoszthatóvá, továbbadhatóvá tenni az egyes munkafolyamatokat úgy, hogy közben segéderőt alkalmazok. A probléma egyébként már jó ideje foglalkoztat, de lassan kialakul a koncepció.
A megrendelések ezek szerint most már megbízhatóan eltartanak…
Igen, egyre többen rendelnek tőlem lámpákat, a munkáim egy része kifejezetten egyedi, az adott helyre tervezett darab. Szerencsére elég nagy szabadságot kapok az alkotásban.
Mik a legfontosabb terveid erre az évre?
A gyártókapacitás bővítése és a gyártásban használt eszközök tökéletesítése mellett folyamatosan tervezek új darabokat, szeretek kísérletezni a színekkel, formákkal. Egyúttal az idén induló webshopot készítem elő, hogy a külföldi érdeklődők számára is könnyen elérhetők legyenek a termékeim. Nagyon jó lett volna részt venni egy-két nemzetközi kiállításon, és hívtak is a Milánói, illetve a Velencei Design Hétre, de jelenleg sajnos még hiányzik az anyagi háttér, vagyis egyelőre nem tudtam felvállalni a szereplést.
Műhelytitok
„A jó dizájn tudat alatt inspirál” - Interjú Szőnyi Annával
Szőnyi Anna tavaly rangos elismerésben részesült Milánóban: a DesignEuropa rendezvényen IDO padját beválogatták a legjobb négy pályamű közé. A fiatal tervezővel a díjátadó után beszélgettünk.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
