Ha egy híres barcelonai épületet kell mondani, szinte mindenkinek a Sagrada Familia jut eszébe. Sokan azt is tudják, hogy a lenyűgöző templom Antoni Gaudí nevéhez fűződik.
A szülőföld szeretete és erős kötődése a katalán kulturális örökséghez élete végéig meghatározó volt Gaudí számára. Az építészet iránti rajongása gyenge egészsége ellenére hamar Barcelonába vonzotta, itt kezdte meg tanulmányait.
Eleinte a viktoriánus kor építészete nyűgözte le; a különféle irányzatok elemeit és a mester szárnyaló fantáziájának szüleményeit ötvöző, könnyen felismerhető Gaudí-stílus csak fokozatosan kristályosodott ki. Egyedi terveire, jellegzetes látásmódjára az 1878-as párizsi világkiállításon figyelt fel Güell gróf, aki előbb mecénása, majd az évek során barátja is lett. A művészetek iránt elkötelezett arisztokrata támogatásának is köszönhető, hogy Gaudí lélegzetelállító alkotásai megszülettek.
Szinte minden munkájában a mór (mudéjar), arab–perzsa, hagyományos katalán, gótikus és barokk jellegű elemek keverednek a sajátos organikus motívumokkal. A „katalán modernizmus” utánozhatatlan csodája a Güell-palota, illetve a szintén a mecénás nevét viselő Güell-park, amely a szecesszió és szürrealizmus hatását tükröző misztikus meseország, varázslatos, apró cserepekből kirakott figurákkal és hüllőkkel. A különleges formák a természeti képződmények művészi lenyomatai; virágokra, fákra, barlangokra emlékeztető alakzatokat láthatunk mindenfelé.
Gaudí 1891-ben vette át főműve, a Sagrada Familia (Szent Család-templom) építésének irányítását. Ahogy korábban, itt sem igazodott részletes kiviteli tervekhez, ám minden napját a helyszínen töltötte. Életének utolsó 15 évében egyre inkább hatalmába kerítette a vallás és a munka iránti szenvedély, műhelyét a templom kriptájába költöztette, szinte remeteként élt. Társadalmi státusza ellenére egy megszállottra emlékeztetett.
Akkor is az építkezés befejezéséhez próbált pénzt szerezni, amikor egy villamos 1926-ban elgázolta. Nem voltak nála a papírjai, ruházata pedig szegényesnek tűnt, ezért hosszabb ideig senki sem segített a földön fekvő mesternek; mire beszállították a kórházába, már nem lehetett segíteni rajta, belehalt sérüléseibe. A művészt pápai engedéllyel főműve kriptájában, a máig befejezetlen templomban helyezték végső nyugovóra. Haláláig csupán a keleti homlokzat és egyetlen torony készült el, de a rendhagyó építészeti és bonyolult szerkezeti megoldások már akkor elbűvölték a látogatókat. Néhány évvel később, a spanyol polgárháború zűrzavarában egyházellenes anarchisták összetörték a makettjeit, ám a háború után a megmaradt töredékek alapján újrakezdték az építkezést.
Magánéletéről keveset tudunk. Családja, felesége nem volt, nem születtek gyermekei. Látomásszerű gondolatvilágát, egész életét az építészet és a vallás töltötte ki. Ám a magányos géniusz szelleme ma is eleven, jelenléte Barcelona minden kis szegletében érezhető. A város pedig emléke és alkotói nagysága előtt tisztelegve halálának 100. évfordulójára, 2026-ra tervezi a Sagrada Familia befejezését.
Ember a dizájn mögött
Egy dizájner élettörténete: törékeny nő a férfiak között
Patricia Urquiola évről évre fantasztikus dizájntárgyakkal lepi meg a világot.
A Lakáskultúra Online ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legújabb lakberendezési trendekért, kreatív ötletekért és a magazinnal kapcsolatos friss infókért!
