Íme, a bizonyíték, hogy egy albérlet is tükrözheti a lakók személyiségét! Távoli országokban tett utazások emlékeit őrzi az eklektikusan berendezett, klasszikus belvárosi lakás.
A történet úgy kezdődött, hogy egy fiatal pár néhány fotó alapján beleszeretett a lakásba, és meglepő módszerrel – az asztrológia, egy térkép és egy körző segítségével – beazonosította a helyet a Klauzál téri csarnok közelében. Megkeresték, meg is vették, ám hamarosan biogazdálkodással kezdtek foglalkozni, vidékre költöztek, ezért az ingatlant bérbe adták közeli barátaiknak, akik saját ízlésük szerint alakították át.
– Eleinte aggódtunk a zaj és a szórakozó emberek sokasága miatt, ugyanis a lakás a pesti bulinegyed közepén található, de szerencsére a hálók az udvarra néznek, így ide nem hallatszik be semmi. Az pedig nagy előny, hogy a fekvésnek köszönhetően nem érezzük magunkat elvágva a külvilágtól, és aktív életet tudunk élni – mondja Julie, aki férjével és négy hónapos kisbabájukkal költözött be a ritkaságszámba menő, háromszintes belvárosi otthonba. – Amikor elegünk van a forgatagból, kis időre elutazunk a vidéki házikónkba, ahol zavartalan a nyugalom, a közelben kanyarog két folyó, tehenek, lovak, igazi falusi hangulat – meséli.
A ház a 19. század végén épült, nagy belmagasságú terekkel. A lakás különlegessége, hogy tetőterasz is tartozik hozzá, ami az ilyen épületeknél ritkaságszámba megy. A teljes alapterülete 107 m2, és igen egyedivé teszi a többszintes kialakítás. Belépéskor a nappaliba érkezünk, itt kapott helyet a konyha-étkező, a gardrób és egy fürdőszoba is. Lépcső vezet fel az emeletre, ahol egy háló, egy kisebb fürdő és egy pici olvasósarok található. Egy újabb lépcsőn felsétálva jutunk a hatalmas tetőteraszra, ahonnan bámulatos panoráma tárul elénk.
Vendéglátónk, Julie Franciaországból származik, szülőföldjéről – kifinomult ízlése mellett – néhány jellegzetes bútor is árulkodik, amelyek jól megférnek a magyar falvakban talált, illetve itteni régiségkereskedésekben vásárolt tárgyakkal. Hangulatos eklektika uralja az enteriőrt: a kis dohányzóasztal például a párizsi lakásból érkezett, a zsúrkocsi egy bolhapiacról, a tálalószekrény a vidéki nyaralóból, a satupadot pedig egy régiségkereskedőtől vették.
A lakás átalakításában barátaik segítettek, együtt festettek, csiszoltak, rakták össze a konyhapultot, egyszóval szinte minden munkálatban részt vettek. A beltéri ajtókról úgy kaparták le a festéket, hogy előbukkanjon a régi fa patinás látványa, és ugyanezt tették a lépcsővel is, amelynek vázszerkezete fehér színt kapott. Ahol lehetett, megőrizték az eredeti faparkettát. E mellé kiegészítésként a lehető legsemlegesebb burkolat kívánkozott, így az egyszerű fehér műgyanta mellett döntöttek. A padló a fehér falakkal együtt letisztult háttérként szolgál a festmények, fabútorok és színes kiegészítők számára. A gardróbszobát üzletberendezéssel alakították ki, Julie–nek ugyanis több ruhaboltja van a belvárosban. Peguy Dres francia festő képeit a nagypapája ajándékozta a szüleinek, ők pedig felnőtt lányuknak adták tovább az alkotásokat. A tetőteraszon teljesen más hangulat fogad minket. Markáns orientális stíluselemek, különleges keleti szőttesek, amelyeket a fiatal pár Törökországban és Iránban vásárolt. Talán ez az eklektika legvonzóbb megnyilvánulási formája: a lakás izgalmasan személyes berendezése az itt élők számára kedves tárgyak, úti emlékek és ajándékok jóvoltából áll össze harmonikus egésszé.
