A különleges megformálású épület nem először szerepel oldalainkon: belsőjének képeivel korábban már találkozhattak olvasóink. Az akkori és a mostani riport ugyanarról szól: a tervezők által létrehozott harmóniáról. A szépség és a különlegesség egyenként is komoly érték, az pedig, ha – mint ennek az épületnek az esetében – párban jelenik meg, tervezői bravúrként is felfogható.
Domboldal, 180 fokos panoráma (Duna – Budavár – Pasarét – Budai-hegység), ősfás park, meredek terepadottságok jellemzik azt a zugligeti környezetet, ahova ezt az épületet el kellett helyeznünk. Az építtető a korban hozzánk, tervezőkhöz közel álló gyermekei számára kívánt lakó- és munkakörnyezetet teremteni. Kiemelkedő bizalommal tisztelt meg bennünket: tervezzük meg úgy a házat, mintha magunknak építenénk! Tervező társaimmal együtt nagy vehemenciával dolgoztunk mindvégig. Az építési program érdekessége volt, hogy videofilm stúdiót is el kellett helyezni, ami nem igényel természetes fényt. Így lett az épület egyfajta fordított “műteremház”, és ez a név már a koncepció megfogalmazásánál hozzákapcsolódott az épülethez. Ezen kívül egy nagyobb és egy kisebb lakást tartalmaz a ház, olyan elrendezésben, hogy igény esetén a kis lakás a videostúdióhoz kapcsolódó irodaként is szolgálhasson. Az épület háromszintes. Az alsó nagy része föld alá esik, ott helyeztük el a videostúdiót és a kiszolgáló helyiségeket, a természetes fény felé megnyitott, terepkapcsolattal bíró részére pedig a kisebb önálló lakást. A középső szinten dolgozószoba, hálószobák és fürdők, gardróbok helyezkednek el, itt található a főbejárat és a vendégvécét is. A felső szinten egy tágas nappali-étkező és egy kis konyha található, valamint a fűtési helyiség. A terepadottságok kihasználásával mindhárom szint közvetlen kertkapcsolattal bír, így az épület szinte teljesen integrálódik a támfalakkal tagolt, teraszos, buja növényzetű kertbe. Az alsó szintről korlátozott, a középsőről jó, a felsőről nagyszerű panoráma élvezhető, melyet minden tér tervezésénél fontos szempontként kezelünk. A három használati szintet a főbejáratra merőlegesen elhelyezett elegáns, háromkarú lépcső köti össze. Az épület földben lévő részeinek meghatározó geometriai eleme a nyújtott ellipszis, ami sajátosan összegzi a kör forma centralitását és a téglalap forma tengelyességét. Ez nem csak formai és térszervezési érdekességeket hozott, hanem a rétegvizes, duzzadó agyagtalajon egy rendkívül biztonságos szerkezetet is eredményezett. Az ellipszisre téglalap szerkesztésű felépítmény “ül” rá, ami az alsó szinten elhelyezett kisebb téglalap alaprajzú, kiemelt tömegű épületrésszel együtt ellenpontozza a látványosan íves főtömeget. Az alsó két, terepbe nyúló szint rendkívül robosztus, szinte támfalszerű formai kialakítású, a felső szint 70%-ban üvegezett falú felépítménye viszont, újabb ellenpontként, könnyed szerkesztésű. Az alkalmazott anyagok és szerkezetek (horizontális karakterisztikájú kőburkolat, horizontális hangsúlyú kőburkolatba süllyesztett, ragasztott fa tartók, horizontális tömbkő mellvédlezárások, illetve könnyed szerkesztésű, látszó, ragasztott fa tető nagy kinyúlású eresszel, könnyed falszerkezet sok üvegfelülettel) tovább erősítik a kontraszhatást, de a színek és az anyagok rokonsága (természetes anyagok használata!) végül megteremtik a megcélzott dinamikus egyensúlyt. A belső terek megformálásánál mindenhol a fő szerkezetekből és formákból adódó, szinte levezethető megoldásokat kerestük, hogy a külső és belső értékek szinte “összeforrjanak”. A tervezés különlegessége volt, hogy a munkában a kezdetektől részt vett Kelecsényi Gergely szobrász barátunk, aki kiegészítette és teljesebbé tette a szokásos építész, belsőépítész és szakági mérnökök alkotta tervező team munkáját.
