Ismeretes, hogy a házasságban minden közös, az összes vagyontárgy a házastársak közös tulajdonát képezi. A valóság azonban ennél árnyaltabb, ezért a jognak választ kell adnia, hogy mi legyen a házasulók már meglévő vagyonának a sorsa a házasságkötés után, illetve hogy miként alakul a közösen, vagy a külön-külön szerzett vagyon jogi helyzete.
A házasságkötéssel a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ez azt jelenti, hogy a házastársak osztatlan közös tulajdonába kerül mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, amely a törvény szerint valamelyikük különvagyonába tartozik. A házasulók már a házasságkötés előtt, illetve a házastársak a házasság fennállása alatt szerződéssel rendezhetik, hogy mely vagyon kerüljön a közös, illetőleg valamelyikük külön tulajdonába. Ilyen házassági vagyonjogi szerződés hiányában a házastársak különvagyonának a körét a törvény határozza meg. A házastárs különvagyonához tartozik a házasságkötéskor már megvolt vagyontárgy, a házasság fennállása alatt örökölt, vagy ajándékba kapott vagyontárgy, a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű, mennyiségű vagyontárgy, valamint a különvagyonként szerzett vagyontárgy. Az életközösség fennállása alatt szerzett vagyontárgyakat tehát főszabály szerint a házastársak osztatlan közös tulajdonának kell tekinteni, hacsak azok különvagyoni jellegét nem bizonyítják. Így van ez akkor is, amikor a közösen megvásárolt ingatlan tulajdonosaként csak az egyik házastárs kerül az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre. Ilyenkor – a törvény alapján – házastársi vagyonközösség címén tulajdonosa lesz a közösen megvásárolt lakásnak az adásvételi szerződés megkötésében részt nem vett házastárs is. Tulajdonszerzésének ez esetben nem feltétele az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés, bár azt az együttélés ideje alatt bármikor követelheti. A házastárs kizárólagos tulajdonosa marad mindazoknak a vagyontárgyaknak, amelyeket a házasságba hozott. Lakásvásárlás esetén azonban előfordulhat, hogy az egyik házastárs még a házassági életközösség előtt megköti az adásvételi szerződést, de az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, és ezáltal a tulajdonszerzés csak az életközösség megkezdése után következik be. A bírói gyakorlat ilyen esetben a szerződéskötés időpontját tekinti irányadónak, azaz ha a szerződéskötés még a házassági életközösség előtt megtörtént, akkor a lakás a szerződést kötő házastárs különvagyonába kerül. Lényeges feltétele azonban ennek, hogy a vételár kifizetésének legalább egy része is az együttélés előttre essék. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy valamelyik házastárs még a házasságkötés előtt lakást vásárol, a megvételhez kapott kölcsön, bankhitel kiegyenlítése azonban átnyúlik a házassági életközösség idejére. A Legfelsőbb Bíróság kezdetben úgy foglalt állást, hogy ilyen esetben a közös vagyonból teljesített törlesztések az adásvételi szerződésben nem szereplő házastárs javára – a közös törlesztéssel arányos mértékben – tulajdoni igényt keletkeztetnek. Ez az álláspont azonban a joggyakorlatban nem terjedt el, és utóbb a Legfelsőbb Bíróság is azt a véleményt alakította ki, hogy önmagában a különadósság közös törlesztése nem eredményez a másik házastárs részére tulajdonjogot. Mint már szó volt róla, a házastárs különvagyonát képezi az életközösség fennállása alatt öröklés, vagy ajándékozás címén kapott vagyontárgy is. Ajándékozás esetében azonban gyakran kétséges, hogy az ajándékot (adott esetben lakást) mindkét házastárs, vagy csak az egyikük részére nyújtották. A bírói gyakorlat szerint a házastársnak a házasságkötésre, vagy később, a kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék általában a házastársi közös vagyonba tartozik. A szülő, vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke, vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni. Végezetül érdemes megemlíteni azt az esetet, amikor az egyik házastárs a különvagyonához tartozó vagyontárgyat (lakást) értékesíti, és ahelyett a házastársak új ingatlant vesznek. Ilyenkor az új lakás főszabály szerint megőrzi különvagyoni jellegét. Abban az esetben azonban, ha a házastársak a különvagyoni lakás eladásából származó összeget a közös vagyonukba tartozó pénzösszeggel egészítik ki, és ebből egy új, értékesebb lakást vásárolnak, akkor az új lakás attól függően kerül külön-, illetve közös vagyonba, hogy a megszerzésére fordított összeg nagyobb része honnan származik.
