Ernyey Bélának minden otthona, és minden otthonának valamennyi szöglete élményt adó: finomságánál, a matériák és a munka minőségénél, de főképp szelleménél fogva ragadja meg a látogatót. Most történetesen e cikk íróját, aki ezúttal a lakás legintimebb zugait, a fürdőszobát és a hozzá tartozó kis mellékhelyiséget mutatja be.
– Általában, s a fürdők esetében is él bennem valamiféle archaizáló hajlam – mondja házigazdánk -, amit azonban a modern lakások 2 méter 75 centiméteres belmagassága mellett nem könnyű kiélni. Ám mert például az oszlopok mindig is fontosak voltak nekem, ezért azt találtam ki, hogy nem cipős-dobozszerű, hanem oktaéder alapú fürdőszobát építtetek, s a „soksarkosságát” oszlopokkal zárom le: egy párat a kád két oldalára, kettőt-kettőt pedig a két mosdó mellé építtettem be. Azáltal, hogy az oszlopok fölfelé futnak, optikailag olyannyira magukkal húzzák a teret, hogy az az érzésünk támad, mintha három és fél méteres belmagasságú fürdőben lennénk. Ezt az oszlop-trükköt egyébként minden lakásomban alkalmaztam, és mindenhol bevált. Ami a burkolatot illeti, ott – bármily furcsán hangzik – a háromszáz éves japán metszeteimhez kerestem társat. Nem volt egyszerű feladat, s feltehetőleg bolondnak néztek, amikor a legnagyobb kőtelepeket egy ilyen metszettel jártam be. Végül Olaszországban, Verona mellet, az egyik legnagyobb márványüzemben leltem rá a két, nekem tetsző gránitárnyalatra, elhoztam hát egy-egy darabot mintának, s aztán itthon felkutattam, hol találok hasonlót. Szerencsére a Stone Design-nál nemcsak a gránitra sikerült rábukkannom, hanem egy rendkívül tehetséges, és szinte művészi igényességgel dolgozó fiatalemberre is, aki a kandalló és a télikert elkészítése után a fürdőket és a WC-t is beburkolta. A külön WC-t természetesen ugyanolyan igényességgel készíttettem el, mint a lakás többi részét, hiszen ez a helyiség épp olyan fontos szerepet tölt be az életünkben, mint a konyha, a háló vagy a fürdőszoba. S miután nyolc darab metszet várta évek óta, hogy megtalálja a helyét, a mosdóban otthonra lelt a fürdőből kimaradt kettő is. Talán nem tiszteletlenség, ha azt mondom: mintha csak erre teremtették volna őket.
