Ezek aztán szépen összejöttek. Mint egy váratlan, de annál elbűvölőbb vendégsereg. Szinte süt róluk a nyári elégedettség. Még szerencse, hogy volt otthon elég váza, ibrik, cserép, így minden napsütötte csellengőt meg lehetett kínálni egy korty éltető vízzel.
Akik csak kristályvázában, vagy fényes szallagoktól fulladozva, celofánkoporsóban tudják elképzelni a virágokat, most bizonyára zavarban vannak, hiszen még nekik is feltűnhet, hogy ezek a sárga pamacsok a “rissz-rossz“ edényekben milyen jól néznek ki. Ha a növények keresetlen stílusa nem intene önmérsékletre, még azt is nyugodtan ki merném jelenteni, hogy zseniálisak így együtt. De nem teszem, helyette inkább felhívnám becses figyelmüket arra, hogy nyár van, amiből nem az következik, hogy én rajta tartom a kezem az évszakok ütőerén, hanem hogy önök is bármikor képesek egy ilyen dekorációt összehozni.
44110-2347-cikkbe-d00002DE0e302be048cbb.jpg
Bár a képen napraforgók, körömvirágok, cickafarkok és egyéb napszeműek barátkoznak, ám ez senkit ne akadályozzon meg abban, hogy más szépségeket is válasszon hozzájuk. A virágoknak ugyanis megvan az a jó tulajdonságuk – vajon kitől örökölhették? -, hogy jól megférnek egymással. Úgyhogy nyugodtan tépkedjenek le ezt-azt a kertjükben (a szomszédéból csak módjával!), vagy vásároljanak össze mindent a virágáruslányoktól, nagy baj nem lehet, elvégre mind a Naptól cseni szépségét. Ügyeljünk, arra is, milyen arányban keverjük a színeket, mivel ez az összeállítás alapvetően a sárga szirmú virágoktól káprázatos. Persze, a napraforgót ki ne felejtsék, hiszen az lényege az egésznek. Apropó, napraforgó! Kizárólag olyat tegyenek a csokorba, amelynek a virága még nem nyílt ki teljesen, és ne felejtsék el levágni a leveleket (szinte mindet), mert azoknak a sok víz is kevés, aztán ha túlvannak az ibrik tartalmán, merthogy kollektív érzés nincs bennük, és a többieknek semmit sem hagynak, csak fonnyadoznak, satnyulnak. Fogalmuk sincs, mi a jó modor, miként kell viselkedni emberek között – vázában. Szóval, rémes. Ami a virágos etikett további részét illeti, az ilyenkor szokásos latin neveket – a hőségre való tekintettel – hagyjuk, elvégre mi sem örülnénk, ha a pénzforgalmi jelzőszámunkat firtatná a vendégségbe érkező rézvirág, annyit azonban jegyezzünk meg, a növények akkor is szeretik a becézgetést, ha előtte metszőollóval mutatkoztunk be nekik. Friss víz mindig legyen a cserépben, az életúnt egyedektől pedig búcsúzzunk el, hagyjuk a többieket érvényesülni. Ahogy ezeket a vázákat elnézem, igazat kell adnom nagyapámnak, aki szőlőkacsolás közben folyton azt hajtogatta: semmit sem szabad kidobni. Főleg az ilyen jó kis terrakotta valamiket, teszem most hozzá én. Öreg agyagban hamvas szirmok… Ráadásul bent a lakásban éppolyan jól mutatnak, mint kint a teraszon. Kell ennél több?
