Fekete Lajos építész és ikertestvére, Csaba a szülők anyagi támogatásával láttak neki családi ikerházuk tervezéséhez és építéséhez. Pontosabban Lajos, mint szakember vette kezébe az ügyet, természetesen minden részletet alaposan megbeszélve testvérével. Sok vita nem adódott, mert a lakásról vallott elképzelésük is meglehetősen hasonló, sőt, mindkét feleségnek is tetszett a házról, illetve kinek-kinek a saját lakásáról készült terv.
Lajosék lakása A széljárta, domboldali telken olyan házat, illetve lakásokat tervezett Fekete Lajos, amelyeknek központja egy-egy mediterrán jellegű, teljesen szélvédett átrium, ahová a ház bejárata torkollik. – A mi részünk háromszintes – magyarázza az építész. – Az utcai a garázsé és a kiszolgáló helyiségeké. A kert szinten az átrium és a köréje szervezett nappal-étkező-konyha, valamint a csupaüveg közlekedőből nyíló háló-, gyerek- és fürdőszobát helyeztem el. Továbbá ezen a szinten a bejárati ajtóval mintegy elválasztottam a nappali és az éjszakai tereket egymástól. – De az is érdekes, ahogy a nappali és a konyha-étkező együttese elkülönül, ám egyúttal össze is tartozik egymással – állapítom meg. – Minthogy a következő, harmadik szintre a feljárat ebből a térből indul, részben a légies vonalú lépcsővel, részben pedig oszlopsorral vontam határt a két funkció között. És hogy az oszlopsor megőrizze a méltóságát, s még véletlenül se tűnjék nagyzási hóbortnak, a nappali szintjét két lépcsőfokkal lesüllyesztettem az étkező-konyha szintjéhez mérten. A három funkció összetartozását az azonos burkolattal, az egységesen fehér falakkal és a hasonló stílusú bútorokkal hangsúlyoztam. A nappali teljesen összenyitható az átriummal, a konyha-étkező, valamint a ház hátsó, kerti frontján lévő háló- és a gyerekszoba pedig szintén közvetlen kertkapcsolatú, minthogy külön-külön kijáratúak a kertbe. A harmadik, egyelőre lakatlan és berendezetlen szint teljesen egyterű, csak a fürdőszoba íves üvegtégla falazata foglal el néhány négyzetmétert belőle. Ugyanígy üvegtéglát használtam a lépcső meghosszabbításában a két szint közötti födémhez is, ami így fantasztikus délutáni, kora esti fényeket enged be a nappaliba. A harmadik szintet mintegy megkoronáztam a vele azonos méretű tetőterasszal, amelynek egyik fele az átriuméval azonos faburkolatú kilátóterasz, a másik felén pedig megerősített szerkezetű tetőkertet alakítottam ki. Végül is a külső és a belső terek átjárható elválasztásával, a mindhárom szinten meglévő intenzív kertkapcsolattal sikerült megnövelnem a lakóterek tényleges méretét, és egyúttal lehetőséget teremtettem a külső-belső terek folyamatos „együttélésére” is. Csabáék lakása – Az átrium köré szervezés mellett mi az, ami még azonos a két lakásban, tehát a testvére egy szintes otthonában is tetten érhető? – kérdezem az építészt. – A konyha-étkező-nappali egyterűsége mellett például a hálószobáink esetében a bútorozhatóság határozta meg a méreteket. Ez a helyiség mind a két lakásban éppen csak akkora, hogy az alváshoz, pihenéshez nélkülözhetetlen bútorok kényelmesen elférjenek benne. A fürdőszobák esetében pedig arra törekedtem, hogy méretük miatt inkább a szoba-jelleg érvényesüljön, hogy itt is kellemes térélményben legyen részünk. Továbbá a kert szintjén elhelyezett tereknél a bejárat választja el a pihenési funkciótól a nappali tartózkodás helyszíneit, s valamennyi helyiség a közlekedőből nyílik. Ebben a lakásban is a nappali-étkező-konyha a saját átriummal, az összes többi helyiség a ház mögötti kerttel kapcsolható össze, vagyis a kertnek ezt a részét teljesen közösen használjuk. – Mi a legszembetűnőbb különbség a két lakás között? – Alapvetően az, hogy itt megmaradtunk egy szintnél. Ebből következik, hogy az étkező-konyha funkciót csak oszlopokkal választottuk el a vele egyterű nappalitól. Az utóbbit a mennyezet mintegy méternyi emelésével hangsúlyoztuk, egyúttal növelve a térérzetet is. – A berendezés már a háziak elképzelése szerint zajlott, vagy ebben is része van az építésznek? – Mindkettőnk felesége remek ízlésű, így aztán a berendezés, mint nálunk, a testvérem lakásában is a háziasszonyt dicséri. – A véletlen műve, hogy elég nagy a hasonlóság a két lakás berendezésében? – tudakolom a fiatalasszonytól. – Minthogy a két család egyszerre költözött, természetes volt, hogy megbeszéljünk minden egyes mozzanatot, így a bútorozást is – mondja vendéglátónk. – A berendezendő terek hasonlósága, azonos színvilága és nem utolsósorban az eléggé hasonló ízlésünk is behatárolta a bútorozás mikéntjét. Mi is meg akartuk őrizni a tágasság érzetét, ezért választottunk világos, szinte áttetsző bútorokat, kevés natúrral elegyítve a nappaliban és az étkező-konyhában egyaránt. Kivétel a hálónk, ahol a fehér és a natúr mellé némi kéket párosítottunk. Az utóbbi helyiségben a gardróbszekrény tükrös tolóajtajaival növeltük a térérzetet. Mondhatom, nagyon kedvünkre való lett a lakás, hiszen a tervezés első pillanatától minden mozzanatot megbeszélt a két család egymással, s a sógorom a legapróbb részletekig figyelembe vette az elképzeléseinket.
