Hazánkban a lakásállomány egynegyede társasházakban található. Az ingatlantulajdonosok széles köre tehát alighanem alapos ismeretekkel rendelkezhet a közös tulajdonosi alakzatnak ezzel a sajátos formájáról. Minthogy azonban a közös tulajdon bármilyen speciális formája szükségszerűen vezet tulajdonjogunk korlátozásához, ezért nem árt röviden összefoglalni a társasházi tulajdonjogból eredő jogainkat, illetve a gyakorlásukat érintő korlátozásokat.
A társasháztulajdon az a sajátos tulajdoni forma, amely egyesíti magában a tulajdonostársak külön tulajdonát és közös tulajdoni hányadrészét. A külön tulajdon körébe az alapító okiratban pontosan meghatározott lakások és nem lakás célú helyiségek tartozhatnak. Kizárásos alapon minden egyéb közös használatú épületrész, helyiség a társasházközösség közös tulajdonát képezi. A társasház természetéből következik, hogy a lakásunkra vonatkozó tulajdonosi jogaink gyakorlása során is figyelemmel kell lennünk arra, hogy egy olyan szűkebb közösségnek vagyunk a tagjai, amelyben a résztvevők kötelesek egymás jogos érdekeire tekintettel lenni. Erre rímelnek tulajdonképpen azok a rendelkezések, amelyek szerint például kötelesek vagyunk lakásunkat fenntartani, szükség szerint felújítani, illetve a lakásunkban tervezett építkezésről a közös képviselőt értesíteni. Mindezt megfejelve a tulajdonostársak az alapító okiratban meghatározhatják lakásunk használatának, hasznosításának szabályait is (például bérbeadásának feltételeit). Figyelemreméltó továbbá, hogy a közgyűlés legalább kétharmados szavazattöbbségű határozatával megtilthatja a külön tulajdonunkban lévő, nem lakás céljára szolgáló helyiségeink (raktár, garázs) használatának, hasznosítási módjának a megváltoztatását (például üzlet nyitása), ha az a társasház rendes működését, vagy a lakhatás nyugalmát zavarná. Végül megemlíthető, hogy az alapító okiratban a tulajdonostársak a külön tulajdonban álló lakásokra a többi tulajdonostárs javára elővásárlási, előbérleti jogot létesíthetnek. A közös tulajdon tárgyait bármely tulajdonostárs jogosult birtokolni és használni, ez azonban nem sértheti a többiek jogát, jogos érdekét. A használat elvileg nincs megosztva a tulajdonostársak között, gyakorlatilag azonban ebben a kérdésben a lakók megállapodása az irányadó. Használati jogunk terjedelme így nem feltétlenül igazodik a közös tulajdonból minket megillető hányadrészhez. A közgyűlés például határozhat úgy is, hogy a közös tulajdonban lévő helyiségek közül a szárítóhelyiség az emeleti, míg a lomtár a földszinti lakásokhoz tartozik. A közgyűlés ugyanígy, egyszerű szótöbbséggel határozhat a közös tulajdonú helyiségek hasznosításáról, például bérbeadásáról is. Érdemes megjegyezni, hogy a társasházak gazdálkodása során gyakran merül fel egyes közös tulajdonú helyiségek szerepének a megszűnése. A megváltozott technikai körülmények mellett a közösségnek ma már nincs szüksége az olykor évszázados korú kiszolgáló-helyiségekre (mosókonyha, mángorló stb.). Az ilyen helyiségekből önálló, egyéb célú ingatlan alakítható ki, amelyre igényt tarthatnak az egyes tulajdonostársak, illetve más személyek is. Tulajdonképpen hasonló helyzet áll fenn akkor is, amikor a társasházközösség – némi pénzforrás reményében – az épület tetőterét kívánja beépíteni, vagy emeletráépítést kíván megvalósítani. Az építési munkálatokhoz történő hozzájárulás feltételezi ezen helyiségek, épületrészek tulajdonának átruházását is, mivel az építtetők a tulajdonjog megszerzése nélkül nemigen vállalkoznak ilyen beruházásokra. A közös tulajdonban lévő épületrészek elidegenítésének az a feltétele, hogy az épületrész, helyiség önálló ingatlanként való kialakítása építésjogi szempontból engedélyezhető legyen. Ha ennek nincs akadálya, akkor valamennyi tulajdonostárs egyező, írásbeli nyilatkozata szükséges a társasházon belüli új, külön tulajdon kialakításához, illetve annak elidegenítéséhez. A jogalkotó felismerte azonban, hogy ez az egyhangúság a gyakorlatban csak igen nehezen érhető el. A tulajdonostársaknak ezért az alapító okiratban lehetőségük van előre akként rendelkezni, hogy az elidegenítés jogát a közgyűlés gyakorolhassa, valamennyi tulajdonostárs legalább kétharmados többségének egyetértésével hozott határozatával. Az épületszerkezet biztonságát, állékonyságát, a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész értékesítése azonban minden esetben tilos. Lehetőségünk van végül arra is, hogy a közgyűlés többségi határozata alapján a bíróságtól kérjük a közös tulajdon megszüntetését olyan közös tulajdonban álló épületrészre (lakásra, helyiségre), amelyből önálló ingatlan alakítható ki, vagy amellyel meglévő saját lakásunk bővíthető. Erre persze szintén csak akkor kerülhet sor, ha az nem jár a kisebbségben maradt lakók méltányos érdekeinek sérelmével.
