Már a megvételkor sejtették, a felújítási munkák befejezésekor pedig biztosan tudták a háziak, hogy az eredetileg kiadásra szánt lakás sorsa megpecsételődött.
– Amikor megvettük, ez egy két és fél szoba hallos, nyolc helyiségből álló, megszámlálhatatlanul sok ajtós, polgári lakás volt, amely alapos fölújításra szorult – meséli vendéglátónk. – Amikor megmutattuk Szócska Tamara építésznek, a véleményét kérve az esetleges átalakításhoz, olyan remek ötletekkel rukkolt elő, amelyek hatására a teljeskörű átalakítás mellett döntöttünk. Mondhatom, hogy szinte csak a főfalak maradtak érintetlenül, az eredmény pedig a polgári értékeket megtartó, de fiatalos hangvételű lakás lett. – Gondolom, nemcsak a térelosztás, hanem a funkciók is alaposan megváltoztak. – A legfőbb funkcióváltozást a konyha szenvedte el. Az eredetileg a hallból nyíló helyiség ugyanis bekerült a két egybenyitott szoba szögletébe, a helyét pedig a dolgozószoba vette át. Az összesen 83 négyzetméteres lakás több mint a felét elfoglaló, két szobányi helyiségben így kapott egy térben helyet a konyha-étkező és a nappali. – A nappaliból nézve azonban a konyhát végül is sikerült elrejteni szem elől. – Igen, az is volt a célunk, hogy a konyha látványát minél jobban kizárjuk a nappali teréből. A párom ötlete, hogy a konyha nappali felől takaró falát valamiképpen hasznosítsuk is. Legkézenfekvőbbnek látszott az általa tervezett és készített könyvespolccal – mint térelválasztóval – palástolni a sütés-főzés helyszínét. És hogy ez a palástolás ne hasson túl direktnek, a polcrendszer tovább folytatódik a nappali falán, egészen a közlekedőből nyíló ajtóig. – Hol tárolják a ruhaneműket, mert nem látok egyetlen korpuszos bútort sem? – Az eredeti előszoba és a hall egy részéből a bejáratot és a nappalit összekötő, hosszú közlekedő lett, amelynek falát szinte ajtótól ajtóig és a teljes belmagasságig gardróbszekrényekkel fedtük, s ezzel minden tárolási problémánk megoldódott. – A bútoroknál maradva, a berendezkedés kellemesen szellős, a bútorok hagyják „élni” a teret – állapítom meg. – Őszintén szólva a bebútorozás ötletszerűen zajlott. Az kétségtelen, hogy a régiek mellett az antik hatású, méhviaszolt, natúr fenyőfa-bútorokat szeretjük, tehát ez mindenképpen irányt szabott a berendezésnek. Ezt a vonzalmunkat képviseli az étkezőgarnitúra és a tálaló, valamint az előszobafal. Egyébként pedig a kényelmes darabokat részesítjük előnyben, mint amilyen a heverővé alakítható kanapénk is. Szenvedélyes bridzsjátékos lévén, a rendszeres kártyapartihoz eredeti kártyaasztalt szereztem be, kényelmes székekkel, amelyeknek bútorszövete az ülőgarnitúráéval harmonizálóan kék. A kék árnyalatot pedig alighanem az ablakunkból látható Duna hullámai ihlették.
