Évek óta vidéken, egy Pest közeli kis településen él Gulyás Dénes operaénekes, aki eddigi pályafutása alatt a világ legrangosabb operaházaiba és koncerttermeibe kapott már meghívást. Fellépett többek között a Milánói Scalában és a Buenos Aires-i Teatro Colonban, a bécsi Musikvereinban és a londoni Covent Gardenben, Európa és Amerika majd minden jelentősebb operaházának közönsége előtt, de a japán zenekedvelők is igen jól ismerik a nevét.
Otthona kimondottan egyszerű, s benne a városi és a paraszti élet kellékei keverednek: tapasztott, meszelt kemence, néhány századfordulós bútordarab, amelyeket egy bontásra ítélt házból menekítettek meg, sajátkezüleg készített, hatalmas könyvespolc, és rajta sok-sok könyv. – Immár hatodik éve, hogy Budapestet egy kis falura cserélte, noha a fővárosban született, és ott is nőtt fel. Elvágyódott a városból? – Szívem szerint, ha lenne elég pénzem, még messzebbre költöznék: vennék harminc-negyven hold legelőt, állatokat tartanék – mondja házigazdánk -, de főképpen természet-közeli életet élnék. Budapesten sem a város közepén, hanem a Hűvösvölgyben, közvetlenül az erdő mellett laktunk. A házunk régi volt, sokat kellett volna rá költeni, és csak egy kis kert tartozott hozzá. Nagyobb kertet, új házat akartunk, és ebben a faluban találtunk megfizethető telket. Rettenetes tortúrával, rengeteg hibával, hiányossággal és még több mérgelődéssel készült a ház. – Védett utcában laknak. A homlokzatot nyilván a többi épülethez kellett igazítani, kívülről ezért a hagyományos parasztházakhoz hasonló az épület. Belül kedvére alakíthatta a tereket? – Szerencsére igen. A homlokzaton kívül még azt is megszabták, hogy a telekhatáron álljon a ház, de azon belül nem volt megkötve a kezünk. A hátsó front kialakítása is szabadon történt, bár természetesen az épület formája már eleve sok mindent meghatározott. Egy pillantással végiglátni a házon, hiszen egymásba nyílik a konyha, az étkező és a nappali. Tornácot is szerettem volna, azonban olyan sok helyet foglalt volna el, hogy lemondtam róla; helyette belső udvar készült. Igazából a szomszédos telek megvásárlásával együtt lett a ház tágas és levegős, mert az azon álló düledező putrit lebontattam, csak az egykori káposztasavanyító pincét tartottam meg, amit szépen rendbehoztam, és ahol a bort tartanám. Már csak néhányszáz üveg bor hiányzik hozzá – teszi hozzá Gulyás Dénes némi iróniával. – Miben telik itt leginkább öröme? – Élvezettel művelem a kis gyógyfű-kertemet, és így a saját termesztésű gyógyteáimat ihatom – kakukkfüvet, mentát, citromfüvet, citromillatú kakukkfüvet, zsályát. A főzéshez is magam termelek meg sok fűszert, és boldogan tartanék állatokat, lovagolnék, mint régen. Jó lenne így élni, és egyre jobban vonz ez a fajta életfoma. Ha majd nem tudok énekelni, úgy gondolom, megpróbálok valamilyen hasonló életet kialakítani magamnak. Kissé szkeptikus vagyok ugyanis, mert ma itthon művészként megélni nem könnyű. – Úgy hallottam, tevékeny résztvevője a helyi kulturális életnek, sőt, egyik szervezője a Linum Művészeti Fesztiválnak. – Kötelességemnek érzem, hogy a meggyőződésem szerinti igazi értékeket felmutassam, megismertessem másokkal is. Ameddig bírom energiával, addig feladatomnak tartom, hogy összművészeti fesztivált rendezzünk vidéken, kis falvakban, mert a mai kulturális helyzetben erre nagyon nagy szükség van. Sokat jártam külföldön, de én itthon érzem magam a legjobban – ha rend van körülöttem, ha van munkám, ha a gyerekeim egészségesek, és ha a barátaimmal kinn ülhetek a kertben.
