A cím csalóka, hiszen cikkünk valójában nem a teázásról szól. Különösen nem a keleti teaszertartásról – annak varázsát leírni ugyanis leginkább az ott élők képesek igazán. Amit ezeken az oldalakon nyújtani tudunk, az a teázáshoz kötődő tárgyak szépségének bemutatása.
Az ötezer éve ismert és élvezett tea “felfedezéséért” Kína, Japán és India vetekedik. A vízből és levélből teává lényegülés pillanatát mondák írják le, az illatos, ízletes ital pozitív élettani hatásáról szakcikkek szólnak, élvezetére szaklapok és könyvek oktatnak. Közülük az egyikben olvashatjuk: “A tea szellemi békét, nyugalmat, tisztaságot és kellemességet áraszt”. Persze csakis a “helyes módon” elfogyasztott tea, hiszen a kapkodva, bögréből, rutinszerűen felhajtott filteres – ez a legkevésbé értékes, a teafeldolgozás során fennmaradó “resztliből” készül – közel sem ad olyan élményt, mint az, amelyiket teljes odafigyeléssel készítünk, és ugyanilyen odaadással fogyasztunk el. Ezért a kávét helyettesítő rutin-teázás helyett mind többen fordulnak a figyelmet igénylő, ám élménnyel fizető teaszertartás felé. E sorok írója egy véletlen folytán, a Tea Útja Teaház-ban ismerkedett meg a teakészítés megkapóan szép rekvizitumaival. És mert mélyen megérintette a finomságuk, először megvásárolta a legszükségesebb kellékeket, majd, nem akarván ellenállni a tárgyak vonzásának, engedett a hívásuknak. Ma már a tradicionális kínai teázás jegyében kezdi a napjait, s aztán nyugodtan, derűsen, energiával feltöltve, a lét természetes – bár korábban rejtett – áramlatának ritmusába igazítva indul útjára – a nap következő teája felé. A kellékek A kínai teaivás hagyománya speciális kellékeket kíván. Ilyen például a néhány centi magas oldalú, belül a kicsurgó víz, illetve tea felfogására szolgáló TEATÁLCA, amire a kannát, a csészéket és az egyéb rekvizitumokat tesszük, esetleg a folyadék kiöntésére alkalmas, átlyuggatott tetejű kerámia TÁLAT. Kétféle KANNA létezik: a víz felmelegítésére és a tea elkészítésére szolgáló. Az első 1-2 liter víz felforralására alkalmas lehet öntött, illetve rozsdamentes fémből, vagy kerámiából. Néha előfordul zománcozott is, ám az igazán jó minőségű tea elkészítéséhez az értők öntött fém kannát használnak. A másik, a kész tea kiöntéséhez használt kanna porcelánból, kőből, illetve kerámiából készül; igényes teaivók csak máz nélküli kerámiaedényeket használnak. A fából, vagy bambuszból készült TEAKANALAT a leveleknek a csészébe kanalazására használjuk, segítségül híva a nálunk ismeretlen, cső nélküli FATÖLCSÉRT. A VÍZMELEGÍTŐ berendezések egyik fajtája a víz felmelegítésére, míg a másik a melegen tartására szolgál. Ezek lehetnek elektromosan, gázzal, vagy akár parázzsal működők is, de minden esetben célszerű a könnyű, hordozható kivitel. CSÉSZE kétféle létezik: egy keskeny szájú, amelyet a forró tea illatának beszívására használunk, a másik, a szélesebb szájú az, amelyből a bele átöntött tealét megisszuk. Az értők a fehér belsejű csészékre esküsznek, azokban a legélvezetesebb ugyanis a tea színének aranyos, vöröses, feketés, zöldes, vagy éppen szőke árnyalatának a látványa. A csészék alá fából készült – egy-, vagy kétcsészés, kicsi kerek, vagy hosszúkás, szögletes – ALÁTÉTEK kerülnek. A PISZKÁLÓ egyrészt a kanna csőrében elakadt teafű eltávolítására, másrészt öntés közben a kanna fedelének tartására szolgál, ez utóbbit megkönnyítendő esetenként a végét meghajítják. Némely készletekben külön egyenes tüskéjű, és külön hajlított szerszám is szerepel. A CSIPESSZEL az elhasznált teafüvet távolítják el, illetve a forró vízzel leöntött csészéket fogjuk meg.
