A nyaralóként hasznosított, nádfedeles parasztház tulajdonosai a régi gazdasági udvar és a kert összevonásával alakították ki a ház stílusához illő pihenőkertet.
A már meglévő gyümölcsfákat gondosan megőrizték, különös tekintettel az árnyat adó öreg diófára. Ugyancsak becsben tartották a házat az utcától elválasztó orgonabokrot és a kert szélét beszegő málnást. A terület egészét füvesítették, s néhány bazsarózsa bokor kivételével nem a földbe, hanem inkább kidobásra szánt, régi fazekakba, valamint cserepekbe ültettek folyamatosan virágzó növényeket, például a petúniát. A kert középpontját az ülőalkalmatossággá formált, öreg farönkök övezte, terméskövekből házilag építetett, szabadtéri tűzhely uralja, amelyet a bográcsban főzhető “egytál” ételekhez használnak. Ezt kiegészítendő, a korábban nyári konyha, most vendégház feladatát ellátó épület hátuljához sütésre alkalmas kemencét, az elejéhez pedig faszenes grillt építettek a háziak. A régi jégverem most a kerti “frizsider” szerepét tölti be, pince hűvösen tartva az italokat, gyümölcsöket, zöldségeket. Az öreg diófa árnyékában a tűzhelyek és a “frizsider”, azaz a verem közelében a szintén házi kivitelezésű, farönkökből készült, patinás “étkezőgarnitúra” teremti meg a kényelmet. S még a pingpong asztalnak is maradt kellő terület. A kert leghátsó traktusában a műveléséhez szükséges szerszámoknak és egyéb, épp nem használatos holmiknak külön fasufnit építettek, amelynek oldalát késő őszig termő paradicsommal és babbal futtatták be.
