Zugló zölddel vidámított részén áll az a “romantikus, modernista Bauhausként” jellemezhető ház, amelyet több generáció óta ugyanazon család tagjai laknak.
Ragaszkodásuk egyszerre megható és érthető, csak éppen a már így is három generációt befogadó eredeti földszint tovább már nem osztható, vagyis arra már nem elég, hogy a benne élőkön felül a komoly üzletemberré érett fiút és feleségét, valamint három babájukat is befogadja. Ezért az itt élők úgy döntöttek, hogy az új család a régiek “fejére” építkezik. Az emeletráépítés terveit a Váncza Művek néven ismert építésziroda készítette el. “Érdekes hely az Újvidék tér és környéke. A kertvárosi ideál. Széles – egy központi öblös térre futó – utcák, elszigetelve a várostól, ahogy kell. Beépítése az 1930-as években alakult ki. A parktól távolodva növekvő magasságú, romantikus ám modernista házak álltak itt valaha; ma már sajnos csak nyomokban fedezhető fel a tér eredeti világa. Az egyik utolsó mohikán volt a térre néző, Újvidék utcai családi ház, melynek bővítésével, úgynevezett tetőtér-beépítésével keresték meg irodánkat a tulajdonosok. Az első szemle során döbbenten tapasztaltuk, hogy az épület minden részletében jó karban lévő – és originális. Alagsor plusz magasföldszintes beépítése lapos tetős attikás homlokzatával tiszteletet parancsolt. A bent élő ma már harmadik és negyedik generáció mindenhez meghatóan ragaszkodott. Családi történeteikhez, tárgyaikhoz. Jó volt itt lenni. Mindezek után nyilvánvaló volt számomra, hogy az átalakítás csak oly módon képzelhető el, hogy az eredeti épület minden részletében megmaradhasson. Az is fontos, hogy a 70 évvel később készült bővítmény vállalja a korát, de mostantól már az egésznek kell méltósággal együtt élnie. Ebben semmi új nincs, sőt az előzmények ismeretében elvárható. Az új szintre való feljutást a meglévő védelmében külső lépcsőházzal oldottuk meg, s egyben így tudtunk a kért funkciósémához jó alaprajzi pontot biztosítani. A felső emelet elrendezése merőben más, mint az alsóé, ami a homlokzat szerkesztésekor okozott némi fejtörést. El kellett szakadnunk a megszokott sémáktól: belülről kifelé építkeznünk, nem túl nagy játéktérrel. A masszív kőalapra készülő emeleti téglaburkolat záró párkányán kívül már csak vakolatot és a felső pavilonnál könnyű fát használtunk, katonásan követve, amit a nehézkedés diktál. A három szintet átkötő bejárat már nem fért bele a horizontális síkok mentén kötött rendszerbe, így aztán natúr betonfalaival, fém nyílászáróival külön életet él. Különös harmóniája az eredeti épülettel számomra szórakoztató. Az emelet fölé magasodó pavilon a kétszintes nappali bevilágításán túl egy elkülönülő dolgozót is rejt. A termetes tetőterasz pedig az emeleti lakókat kárpótolja a kerttől való elzárásukért. Érdekes munka volt. A hosszan húzódó tervezésben Iványi Katalin, Bertoja Berend András, Kőmíves Szabolcs és Tripsánszky Zoltán építészek, valamint Kiss Ervin statikusmérnök vettek részt. Egy lakott ház emeletráépítéséért nem szoktak a kivitelezők összefutni. Bajka Pál barátunk türelmét és hozzáértését dicséri, hogy az épület minden részletében precízen kidolgozva, s ’élére hajtogatva’ valósulhatott meg. Köszönet érte.”
Váncza László 1989 Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar – Diploma Fontosabb megvalósult munkák: 1992 Muhi Csatai Emlékhely (társtervezés), Muhi 1994 Deák-gyűjtemény bővítése, Székesfehérvár 1995-1997 Beregszászi úti lakótelep I. ütem, Budapest (társtervezés) 1996-1997 Festőiskola, Köveskál 1998-1999 Horvát Nagykövetség és Rezidencia, Budapest 2001 Buena Vista kávéház, Budapest 2001 Esterházy-kastély melléképületeinek műemléki rekonstrukciója, Tata 2001-2002 Csillagvölgyi úti lakópark I. ütem, Budapest 2002 A38 Úszó Kultúrház a Dunán Családi házak Budapesten és vidéken
