Néhány évvel ezelőtt, amikor vendéglátóink megvásárolták régen áhított kertes családi házukat, a kert helyén gazzal, törmelékkel, szeméttel teli bozótos “virult”, s szinte reménytelennek látszott, hogy valaha is helyrehozható lenne. Ám a háziak zöldre vágytak, kiváltképpen a feleség időt, energiát nem kímélve vetette bele magát a kerti munkákba.
Szinte egymaga valósította meg elképzeléseit, igazi kis földi paradicsomot varázsolva a zsebkendőnyi telekre. Népes család lévén elsősorban arra kellett figyelnie, hogy minél nagyobb felület legyen szabad, ugyanakkor az örökzöldek és a folyamatosan nyíló virágok se maradjanak ki a látványból. Kézenfekvő volt tehát, hogy elsősorban a kerítések mentét és a járdák szegélyét díszítse növényekkel.
Inkább kisebb termetű fa- és bokorfajokat választott, hogy árnyékuk ne vegye el a napfényt a kertben üldögélőktől, ám a hűsölni vágyók is találjanak maguknak helyet. S hogy a kert mégis buja látványt nyújtson, különböző formájú terrakotta cserepekben növényeket helyezett el itt-ott. Ügyesen oldotta meg a többfunkciós szaletli kialakítását is. A zöldre mázolt apácarács kerítés szinte beleolvad környezetébe, és a köréje ültetett növények jótékonyan eltakarják az építményt, ami a garázs szerepét is betölti. Egyébkor pedig, jó időben, műteremként is szolgál a feleségnek, Gallyas Mária festőművésznek, aki többek között innen is meríti színpompás virágcsendéleteinek témáját.
