Kivételesen szerencsés adottságú házban, szép környezetben, nagy belmagasságú tetőtérben született meg ez a polgári hangulatú lakás. Belsőépítészeti megoldásai, a kiválasztott bútorok, a színek, az anyagok – teljes összhangjukban és részleteikben is – éppúgy igazodnak a ház lakójának ízléséhez, mint magához az épülethez.
A háló- és dolgozószobából, ebédlőből, konyhából és fürdőből álló lakásban nem érezni a más tetőbeépítéseknél gyakran tapasztalható, nyomasztóan szűk tereket. Ez a lakás tágas és világos, ahol inkább csak a falak enyhe hajlásszögéből sejteni, hogy tetőtérben járunk. Az ebédlő mennyezetbe vágott ablakán át azonban közvetlenül az égre látni, és ez nem csupán kellemes fényeket ad a térnek, de egyúttal a felhők, az égbolt karnyújtásnyi közelségének kellemes illúzióját is kelti. – A régi épület padlása feltehetően már a beépítés előtt sem lehetett szokásos látvány. – Több mint tíz méteres belmagasságú, hatalmas tér volt, amelyben gerendák tartották a tetőszerkezetet. Bár a tető annyira lyukas volt, hogy ki lehetett látni rajta, de soha nem láttam hasonlóan impozáns teret – mondja az ifjú háziasszony. – Tehát már maga a hely vonzónak bizonyult, de hogyan zajlott le a tervezés, a szobák elosztása? – Az Art Front Belsőépítészeti Stúdiót bíztuk meg az átépítési és belsőépítészeti munkákkal. Többféle javaslatot kaptam tőlük, majd hosszas munkával, alapos beszélgetésekkel tisztáztuk, hová kerüljenek az egyes helyiségek, milyen legyen a konyha, a fürdő, de még azt is, hogy a nagyobb bútoroknak hol legyen majd a helyük. Ők javasolták a tetőablakot az ebédlőbe, és ők jártak utána annak is, hogy a burkolatok, bútorok honnan szerezhetők be. – Tulajdonképpen milyen otthont képzelt el magának? – Először is meleg színeket szerettem volna, és fából készült bútorokat. Mindig fehér falak között éltem, mégis úgy gondoltam, itt otthonosabb, barátságosabb lesz, ha színesek a szobák. De nem mellbevágó, élénk színeket képzeltem, hanem halvány sárgát, éppen csak hogy a hangulatát érezni lehessen… – Ahogy körülnézek, egyetlen festmény kivételével csak hagyományos bútorokat, képeket látok. Fiatal kora ellenére sem tartja vonzónak a design-darabokat, a modern lakberendezést? – A klasszikus berendezéshez ragaszkodtam, mert hasonló környezetben nőttem fel, és egyébként is idegenkedem a modern bútoroktól. Sem a fehér, sem a fekete bútorokat, sem pedig a fémeket nem kedvelem igazán. Legtöbbjüket ridegnek érzem, és nem is tudom elképzelni, hogy ilyenek között éljek. Sőt, nagy álmom volt egy egyszerű vonalú, baldachinos ágy, de ez olyan sokba került volna, hogy sajnos, most nem válhatott valóra. Viszont a másik vágyam, az öntöttvas, lábas kád ott áll a fürdőszobában. A bútorokat viszonylag visszafogott árakon vettük, ahogy a fürdő és a konyha hazai gyártású padlócsempéi sem voltak drágák. – Nemcsak régies, de régi bútordarabok is vannak lakásban; a háló füles fotelja, bizonyára nem új – jegyzem meg. – Valóban nem, családi örökség, amelyet az állólámpával együtt kaptam a szüleimtől, csak rendbe hozattam és áthúzattam. Amikor eljönnek ide, mindig elmondják: ez régi, családi darab, erre nagyon kell vigyázni. – És hogyan került ide a kortárs festmény? – A művész műtermében láttam meg a képet, és nagyon megtetszett nekem. A családom le akart beszélni róla, azt mondták, nem ide való, de aztán a születésnapomra mégiscsak megkaptam ajándékba – és igazán örültem neki.
