A költözködés minden esetben „nagy esély”, hiszen ez nem pusztán lakhelycsere, hanem arra is lehetőségünk nyílik, hogy régi életmódunk bizonyos összetevőit megváltoztassunk. Ilyenkor korrigálni lehet a rossz beidegződéseket, de sok egyebet is módosíthatunk életvitelünkben.
Közismert, és bizonyára nem alaptalan az a feltevés, miszerint a legtöbb költözködés hátterében első helyen az érdekesebb, tartalmasabb élet utáni vágyat kell keresni. Új lakás, új szomszédság, érdekesebb munka, változatosabb szórakozási lehetőségek – ezek a leggyakoribb mozgatórugók, amelyeknek hatására megállíthatatlanul beindul a helyváltoztatás bonyolult mechanizmusa. Az új utáni sóvárgás ilyenkor elnyom minden, ezzel a „művelettel” természetesen velejáró nehézséget. Ahhoz, hogy a ránk váró feladatokat viszonylag egyszerűen meg tudjuk oldani, nem árt alaposan felkészülnünk. A folyamat tulajdonképpen már jóval a költözködés napja előtt beindul. Első jeleként „megszabadulunk” korábbi lakásunktól, eladjuk, vagy felmondjuk a bérleti szerződést, tervezgetjük az új otthon berendezését. Végigmustráljuk háztartásunk darabjait, egyenként szembesülünk régi emlékeinkkel, döntünk kiselejtezésük, megtartásuk, eladásuk, vagy odaajándékozásuk mellett. Szállítókkal és mesterekkel tárgyalunk, le-, szét-, össze- és felszerelést intézünk. Kiíratjuk és beíratjuk a gyerekeket, elbúcsúzunk és bemutatkozunk, címeket és telefonszámokat cserélünk, megkönnyezzük a régit és kíváncsian várjuk az újat. Újabb és újabb csomagokat gyártunk (a papírdobozokból állandóan pótlásra szorulunk), a véget nem érő kipakolás során semmit sem találunk meg abból, amit keresünk. Később persze, a legváratlanabb helyen és időben, ismét minden előkerül. És hát igen, bár mi akartuk mindezt, mégis menet közben elérkezik egy pillanat, amikor a legszívesebben visszacsinálnánk mindent. Legfeljebb a gyerekek élvezik a dolgot, és egyáltalán nem értik, mit nem szeretnek ebben a jó kis rumliban a felnőttek. A végén persze helyreáll a rend, és olyankor már mi is csak a szépre emlékezünk.
