Kétféle stílus párosításából alakult ilyenné ez a pestkörnyéki családi ház, amelyben egy többgyermekes házaspár rendezkedett be. A kívülről kimondottan mediterrán típusú épület akár a Földközi-tenger partján is állhatna, belépve azonban egészen másfajta hangulat fogad: letisztult vonalú, modern bútorok, nemes burkolatok, fehér-barna árnyalatok uralják a szobákat, amelyekben már csak egy-két részlet utal a délszaki világra.
A háromszintes, nagy alapterületű épület földszintjét a közösségi helyiségek, a dupla belmagasságú nappali, a konyha, az étkező és a háztartási helyiség, az egyik vendégszoba, valamint a szülői háló foglalja el a hozzátartozó fürdővel és gardróbbal. Az emeleten a gyerek- és vendégszobák, az alsó szintjen pedig az uszoda kapott helyet. A ház tervezője Jankovics Tibor építész, berendezője pedig a korábbi Rózsadomb Design Stúdió utódja, a Brühl&Co lakberendező- és belsőépítész csapata, akik már a tulajdonosok előző lakásának az átalakítását is végezték, méghozzá legnagyobb megelégedésükre. A bútorok és kiegészítők többsége ezért egyetlen forrásból, a német Brühl&Co belvárosi üzletéből származik.
A két stílus keveréke nem előre meghatározott szándék, inkább a házaspár két tagjának eltérő ízléséből következik. A férj a hagyományosabb, klasszikus, délies otthonok híve, míg a feleség a kifejezetten modern környezetben érzi jól magát. Ez a „vegyesség” azonban csöppet sem zavaró, nem válik hátrányára a háznak. Sőt, a háló törtfehér padlószőnyegével, a fürdő fából készült, beépített mosdószekrényével jól ellensúlyozza a hűvösebb konyhát, az ebédlőt, és melegséget, otthonosságot visz a lakásba. – Milyen házat szerettek volna építeni? – teszem fel a kérdést a feleségnek.
– Mindkettőnknek más elképzelése volt – válaszolja. – Az enyhe lejtésű tetővel, kívülről terméskővel készült, délies jellegű ház a férjem kívánsága volt, és több variációból, lassan alakult ki a végleges megoldás. Nekem mindig jobban tetszettek a Bauhaus kockaházai, és igazából egy modernebb, a harmincas évek hangulatát idéző épületben szerettem volna lakni, óriási ablakokkal, üvegajtókkal. – Belülről sem teljesen egységes a ház, hiszen a nappali, vagy a konyha más hangulatú, mint a fürdőszoba. – A fürdő és a háló a férjem ízlése szerint készült, míg az egyenes vonalú, designdarabokkal berendezett konyha és nappali inkább az én elképzeléseimet tükrözi. Egyáltalán nem vagyok híve a mostanában divatos minimalista stílusnak, és a mai bútorok mellett is a melegebb felületeket, színeket kedvelem. Például nagyon szeretem a hálószoba törtfehér, finom, puha szőnyegét.
A tulajdonosok számára a látvány után a kényelem volt legfontosabb szempont. A nappali ülőbútorait például azért választották, mert nem csupán ülni, de feküdni, heverészni is lehet rajtuk, huzatuk pedig levehető, mosható. A hagyományos kanapé és dohányzóasztal-együttes helyett csupán szabadon összeállítható kanapék állnak a nappaliban, a háziasszony és vendégei ugyanis legszívesebben a földre, párnákra ülve beszélgetnek, poharaikat is a padlóra teszik, a vacsorát, ebédet pedig az ebédlőben fogyasztják. A konyhában csak a család napi reggelije, vacsorája zajlik.
A ház még nincs egészen kész, hiszen hiányoznak a függönyök, de egyébként is állandó itt a változás. Folyamatosan cserélődnek a bútorok, mivel gazdáik nemigen ragaszkodnak hozzájuk. – De még a házhoz sem – fűzi hozzá a feleség. – Túl nagyra sikerült, nem tudjuk belakni a szobákat. Bőven elég lenne a családnak ennél kisebb is. Olyan életet élünk, ami mellett nincs időnk arra, hogy élvezzük az uszodát, vagy a kertet. Azt fontolgatjuk, hogy ennél kisebb és modernebb, de kényelmes házba költözünk, ahol azért mindenkinek megvan a saját zuga, és valóban használni, élvezni tudjuk majd minden négyzetméterét.