Vető Renáta lakberendezővel egy baráti ajánlás nyomán ismerkedett meg a cikk írója – s nem bánta meg. Ha tárgyszerű akar lenni, azt mondja, azért, mert eddig egy remek lakásriportot, egy kiváló konyhai és egy gyönyörűséges karácsonyi fotóanyagot köszönhet neki, ám ha inkább az érzéseiről beszél, akkor azt mondja: mert Renátának nemcsak a munkáit, hanem a személyiségét is varázslatosnak találja.
Renáta saját, korábban már bemutatott otthona igen kifejezően beszélt a fiatal nő eredeti egyéniségéről és sajátos, egyedi ízléséről. Olyannyira, hogy a róla szóló riport láttán többen is megkeresték: segítene nekik megtalálni azt, amit nekik „egyedül nem megy”: saját lakásuk rájuk szabott arculatát.
44859-3158-5-d00002F6187dedbbb4c15.jpg
Akiket a lány érzékeny, nyitott lénye vonz, azoknál biztosra vehető a siker, ők ugyanis örömmel fogják tapasztalni, hogy Renáta a tervezés során többéves külföldi kalandozásának és kinti munkáinak – a saját lényén átszűrt – gazdag tapasztalatait használja fel. S ráadásképpen azt a tulajdonságát, amit ismerői úgy szoktak emlegetni: „a maga módján pszichológus”. Legutóbb éppen egy Londonban dolgozó „igazi” pszichológus mondta ezt: Kocsis Ágnes, aki, lévén magyar, Budapesten is fenntart egy lakást, s minthogy szívesen jár haza, meglehetősen sok időt tölt itteni, új otthonában. Mint meséli, először úgy gondolta: saját maga is remekül meg tudja tervezni otthona képét, hiszen felnőtt nő, élt már itt, meg ott, látott már ezt meg azt, s amúgy is: ki is ismerné őt jobban, mint ő maga? Különösen így, hogy az „emberismerés” a szakmája.
44856-3155-2-d00002F62e282299ab398.jpg
Akár igaza is lehetett volna – de nem volt, s lévén okos nő, ezt hamar be is látta. Ehhez persze az is kellett, hogy megismerkedjen Renáta két, vagy inkább három korábbi munkájával. Azért a számbeli tétovázás, mert a lakások közül csak kettő volt profi munka, a harmadik a saját otthonának berendezése, ami, ugyebár, nem munka, hanem „privát szenvedély”. Ám a két előző lakás más emberek számára készült, történetesen – s persze nem véletlenül -, más és más stílusban. Renáta ugyanis nem saját arcát akarja megmutatni minden egyes lakberendezésében, hanem a megbízója egyéniségéhez illő, sajátságos arculatot felismerni, és terekben, tárgyakban is megmutathatóvá formálni. (Már említettük: a maga módján pszichológus!)
44857-3156-3-d00002F6321725d634f7d.jpg
Ahogyan vendéglátónk mesélte: az egyik lakás kifejezetten modern jellegű, minimál irányultságú volt. A másik viszont művészember számára készült, s rendkívül fantáziadúsan tálalta a praktikus megoldásokat. A két különböző végeredmény Ágnest – megfogalmazása szerint – rendkívül mélyen megérintette. S még csak ekkor került sor Renáta – lapunkban is bemutatott – saját otthonának meglátogatására. Amely – most ismét „szakértő” vendéglátónkat idézzük – „egészen különösen finom, de kalandos, beleérző lényről árulkodott, és arról győzött meg, hogy Renáta számomra is a legjobb megoldást fogja megtalálni”.
44858-3157-4-d00002F649ea89f81b326.jpg
A kocka tehát „el lett vetve”, s Ágnes hamarosan gondolatban így kiálthatott fel: milyen igazam volt! A „miért” megfejtéséhez csak annyit kell tudnunk, hogy Renáta szakmai eszménye: a gondolatok sorvezető nélküli, szabad áramlása és a felesleges tárgyak sokasága nélküli rend. Ágnes egyik fő élménye is az lett, hogy a lakberendezőlány tevékenysége nyomán nemcsak új tárgyak kerültek a térbe, hanem bizony mások ki is mentek onnan. S láss csodát: egyszer csak minden egyensúlyba került, a háziasszony valamennyi bútora és apróbb holmija meglelte a maga természetes helyét, s ráadásul, ki tudja, miként, de valahogy csak a szépséget hordozók maradtak meg körülötte. Azok, amelyeket öröm használni, de még csak látni is.
44860-3159-6-d00002F65a7d877be8d08.jpg
Renátának, ma már tudjuk, ez az egyik nagy tudománya: a felesleges holmik fájdalommentes „lomtalanítása”. A fájdalommentességet a nyomán kialakuló végeredmény: a „szép rend” garantálja. Pedig az ilyen, közel sem csak a tárgyak, hanem a lélek mélyében is játszódó jótékony szanáláshoz bizony még egy pszichológusnak is nagy levegőt kell vennie. Ám amikor Ágnes ezt megtette, akkor Reni hozzáértő segítségével valahogy reálisabban sikerült magában tisztáznia a vele együtt élő dolgok jövendő sorsát. Mint vallja, ennek köszönheti, hogy ma már nem nyomasztja az évek során körülötte felgyülemlett sok felesleges holmi, amelyek – ma már látja – oly sokáig csüngtek levakarhatatlanul rajta, és amelyek – ma már érzi – tudat alatt jó ideje terhelték a lelkét. Végszóul ismét Kocsis Ágnest idézzük. „Nem kevés, amit Renátától kértem: egy olyan fiatalos, friss és üde lakást, amely mindemellett meleg és otthonos. Másképpen: olyan, amely egyszerre felüdít és megnyugtat. Megkaptam. Ahogyan azt a tudást is, hogy milyen sokat képes kihozni – nem csak a térből, hanem az emberi önismeret mélyéből is – egy jó szakember.”
