Kétnapos festészeti árverését rendezte az elmúlt héten a Nagyházi Galéria. A ház 105. aukciójának első estéjén régi mestereket és 19. századi festményeket, míg a második napon 20. századi alkotásokat árvereztek váltakozó sikerrel a Balaton utcában.
Kvalitásos tavaszi festménykínálatát – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – most is két időszakra bontva bocsátotta kalapács alá a Nagyházi Galéria. Első tavaszi áverésének gyakorlatát követve (VG, 2004. március 16., 15. oldal), ismét a becsérték gyakorlatát követte az aukciósház. A több mint 450 tételes, 312 025 000 forintos alsó értékkel megjelölt kollekció azonban a vártnál némiképp gyengébben teljesített. A mérleg számszerűen: 190 062 000 forintos összforgalom, 199 visszamaradt tétel. A két napot összevetve kiderül, hogy a 20. századi alkotások értek el jobb eredményeket, míg ugyanis az első estén a kínálat 52 százaléka került leütésre, addig a második napon ez a mutató 61 százalékra emelkedett. A Nagyházi hagyományosan nívós antik kínálatában ezúttal is számtalan kiváló, sőt nemzetközi viszonylatban is ritkaságnak számító, muzeális alkotás szerepelt. A váltakozó sikerekkel és hangulatban zajló árverésen szembetűnő volt a középkori és barokk vallásos szobrok – szentek, puttók stb. – sikere, hisz ebben a kategóriában a 23 tétel közül csupán 5 maradt vissza. A régi szobrok közül egy 15. századi karintiai művész alkotása lett (Fájdalmas Krisztus, becsült érték 2,4-3,4 millió forint) lett a favorit, mely a várt sáv felső határát megközelítve, 3,2 millió forintos leütési áron került új gazdája birtokába. Jóval hullámzóbb volt azonban a szintén kiemelkedő minőségű antik festészeti anyag szereplése. Több jelentős alkotást csak mérsékelt érdeklődés mellett, némileg csalódást keltő áron értékesítettek. Így például nem kelt el Lucas van Uden Táj pásztorokkal, a völgyben kastéllyal című vászna (16-20 millió forint), miközben idősebb Markó Károly 1846-ban készült Eszményi táj aratókkal című festménye is csak egy licittel kúszott a becsült sáv alsó határa fölé (8,5 millió forint). Ugyanakkor több meglepően jó eredmény is született ezen az estén. Ilyen volt például az a 17. századi gyümölcscsendélet, mely a becsérték felső határát meghaladva, 3 millió forintért lelt gazdára. Nikola Masic horvát plein air festő egy képe 5,5 millió forintért kelt el, miközben Adam Willaerts védett tengeri tájképéért 5 millió forintnál koppant a kalapács. A hazai vonatkozású 19. századi alkotások között is születtek szép eredmények. Szinyei Merse Pál Az öngyilkos Faust a tengerparton című alkotása (becsérték: 6-12 millió forint) 8 millióért kelt el, míg Hollósy Simon korai fő művének, a Kukoricahántás című alkotásnak egy kompozíciós vázlata (becsérték: 2,4-4 millió forint) 3,4 millió forintért talált gazdára. A két nap talán legnagyobb ritkaságának számító tétele, az 1220 körül készült limoges-i körmeneti kereszt elismerésre méltó, 11 milliós leütési áron kelt el. Ez az eredmény – bár csak megközelíti a becsérték alsó határát – nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. A kínálat másik súlypontját a huszadik századi magyar klaszszikusok alkották, melyek közül talán Aba-Novák Vilmos Trattoria című festménye (becsérték: 10-15 millió forint), valamint Egry József késői alkotása, a Napba néző (becsérték: 3-6 millió forint) emelkedett ki leginkább. A két kép beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket, hisz előbbi 13 millió, utóbbi pedig 4,4 millió forintért került új tulajdonosa birtokába. Ugyanakkor az első napra jellemző hullámzó vásárlókedv ezen az estén is éreztette hatását, hisz nem kelt el Rippl-Rónai József tengerparti pasztelltájképe (várt eredmény: 8-12 millió forint) és Koszta József Orgonás csendélete (4-6 millió forint) sem. A nap legnagyobb meglepetését egy osztrák festő szolgáltatta. Az idehaza eléggé ismeretlen Hermann Burghart keleti utcarészlete – jócskán meghaladva a becsértéket – 4 millióért cserélt gazdát.
