Az újonan épült, szerkezetkész házban vásárolt, 40 négyzetméteres garzont a tulajdonos Weiner Judit belsőépítésznek mutatta meg, azt kérve tőle, hogy a nem túl szerencsés, eredeti beosztást úgy „fogalmazza át”, hogy a lakás két ember számára is megfelelő otthon lehessen.
– A parányi előszoba egyik oldalát egy gardróbszekrény foglalta el, a másik oldalon a természetes fényt nélkülöző fürdőszoba nyílt, s ráadásul az egyetlen szoba egyik szögletében kapott helyet a konyha – eleveníti fel Judit az eredeti állapotot. – Első lépésként azt kellett kitalálnom, hogyan tudok a szobából szeparálható hálórészt lekanyarítani anélkül, hogy a térérzet jelentősen csökkenne, s egyúttal valamennyi funkciónak meglegyen a maga szellős helye is.
Az állapoton sokat segített, hogy az előszoba és a szoba közötti ajtót a fallal együtt megszüntettem, így egy térbe került a két helyiség. A meglehetősen nagy alapterületet elfoglaló, előszobai gardróbszekrény pedig „helyet cserélt” a konyhával. Az utóbbi felszabadult területe a szoba szögletében szinte kínálta magát a hálónak, pontosabban a csupaágy hálófülkének. Az ágy szerepét a matracokkal borított, ívelt dobogó tölti be, amely a kazettás, görgős ajtókkal egybenyitható a nappalival, így adott esetben annak szerves részévé válik. – Az egész kompozíció olyan, mintha a szoba sarkában egy ívelt vonalú miniszínpad lenne – jegyzem meg. – A dobogószerű ágy ívelt vonala részben a játékosságot szolgálja, másrészt ez a forma vesz el a legkevesebbet a nappali teréből, miközben a fekhely kényelmes, ha rendhagyó is. És hogy az ágynemű tárolásának a gondja is megoldódjon, a dobogó két, fal felőli oldalán felnyitható tetejű tárolókat helyeztem el. Az íves ajtólapok opálüveg hatását keltő műanyag táblákat kaptak. Ezek előnye, hogy könnyebbek az üvegnél, tehát az ajtók könnyedén gördíthetők, ráadásul hangulatvilágítást adó, sejtelmes fényt eresztenek át. A gardróbszekrény pedig a hálófülke és az erkélyfal közötti falfelületet elfoglaló polcrendszer része lett.
– Tehát csak a fürdőszoba maradt az eredeti helyén, ám, ha jól sejtem, az sem az eredeti állapotában. – Az eredetileg természetes fény nélküli fürdőszoba nappalival közös falába homokfúvott üvegtéglákat illesztettem be, ami derengő fénnyel látja el a helyiséget. Ez a falfelület, minthogy karnyújtásnyira van az előszobába telepített konyhától, ideális helye lett az étkezőpultnak is. S mivel a fürdőben is spórolni kellett az alapterülettel, viszonylag nagy lerakó felületű mosdót választottam, amelynek az alját egy ügyes kezű lakatosmester által hegesztett, fém-üveg kombinációjú, szellős polcrendszerrel hasznosítottam. A játékos megfogalmazást itt is folytattam, mégpedig az esetlegesen egymás mellé rakott, nagyon színes csempékkel. Ehhez a nyakamba vettem a várost, s mindenhol felvásároltam a 10×10 centiméteres maradék-, vagy mintacsempéket, színre való tekintet nélkül. Így aztán akad köztük jó néhány olyan, amelyből legföljebb egy-két darab került a falra, a burkolómesterek legnagyobb megrökönyödésére. Végül is mozgalmas és izgalmas színvilágú, rendhagyó falburkolatú fürdőszoba született.
– A lakás berendezése viszont kifejezetten egyszerű és szellős – állapítom meg. – Az IKEA-ban találtam megfelelő bútorokat ehhez a lakberendezési irányvonalhoz. Megpróbáltam úgy összeválogatni őket, hogy az enteriőr lakályos legyen, de még véletlenül se tűnjék egy berendezett saroknak az áruházból. És különféle – fehér, napsárga, borvörös – falszínekkel igyekeztem igazán egyedivé tenni a két személynek is jól használható garzont.