A vendégeskedés egyik sarkalatos pontja az evés-ivás. A valaha szertartásszámba menő étkezéseket napjainkra felváltotta a kutyafuttában történő táplálkozás. Pedig nincs vonzóbb program az esztétikus környezetben, baráti légkörben feltálalt, finom fogások közös elfogyasztásánál.
Abrosz: a textília minden irányban egyformán takarja el az asztal oldalait, de a szélei ne lógjanak az étkezők térdére. Asztalközép: az ünnepi terítés egyik eszköze. A gyakran hímzéssel díszített textíliát az asztal közepére, a terítékek közé teszik. Az evőeszközök használata: a tányéron egymásra keresztbe fektetett kés és villa azt jelzi, hogy tulajdonosuk még nem fejezte be az étkezést. A tányéron párhuzamosan egymás mellé helyezett kés és villa az étkezés befejeztét mutatja. Az evőeszközök sem étkezés közben, sem utána nem lóghatnak le a tányérról.
Bárpult: 85-90 centiméter magas, keskeny tálalópult, amelynek egyik oldalán a kiszolgáló (házigazda) áll, a másikon a vendégek foglalnak helyet. Bárszék: a pulttal összehangolt magasságú ülőalkalmatosság. Díszgyertyák: a terített asztal dekorálásában fontos szerepük lehet. A teríték színeivel harmonizáló gyertyákkal érdekes hatás érhető el. Fontos, hogy csak jó minőségű, nem csöpögő, takarékos lángú fajtát használjunk. Egyszerű terítés: nem hivalkodó, sima abrosszal, vagy tányéralátéttel, stílusban illő kerámia, műanyag, kőcserép, vagy porcelán edényekkel, egyszerű evőeszközzel, papír-, vagy textilszalvétával. Legalább egy szál virág jelzésképpen ilyenkor is ajánlatos. Étkészlet: az alapszett mélytányért, vagy leveses csészét, nagy lapostányért és desszertes tányért tartalmaz, amit fűszertartók, teás- és kávéskészlet, hamutartó, váza és gyertyatartó egészíthet ki. Étkezőasztal: négyzet, téglalap, ovális, vagy kör formájú aztal, amelynek ideális magassága 70-75 centiméter között van. A terítésnél személyenként 60-80 centiméter helyet kell számítani. Étkezőasztal megvilágítása: a helyiség méreteitől, stílusától függően sokféle módozata ismert. Szabály, hogy a lámpa ne vakítson, az egymással átellenben ülőket ne akadályozza abban, hogy egymást lássák, a fények az ételek színét ne változtassák meg. A kizárólag gyertyával történő, ünnepi világítás csak több gyertyával hatásos. Étkezőszék: ideális ülőmagassága 44-46 centiméter. Az asztal és a szék stílusában harmonizáljon egymással.
Evőeszközkészlet: a legegyszerűbb sorozatban leveses- és teáskanalat, villát és kést találni. Ez az alkalomtól függően bővíthető mokkáskanállal, süteményes villával, halvillával, halkéssel, levesmerő-kanállal, főzelékes- és mártásos kanállal, húsvillával, tortakéssel, tortalapáttal, haltálaló-eszközzel, kenőkéssel, befőttmerő kanállal, limonádés kanállal, cukros kanállal, szardínia-lapáttal, spárgás lapáttal és tejszíneskanállal. Korábban kereskedelmi forgalomban elsősorban hat, újabban inkább négyszemélyes garnitúrák kaphatók. A márkás darabok szerencsés esetben több évig is forgalomban maradnak, így viszonylag könnyen pótolhatók, fejleszthetők.
Fondü sütő: az étkezőasztalra állított, forró olajjal működő sütőedényben a vendégek sajátkezűleg készítik el sajtételüket. Gyerekszék: olyan magas, de biztonságos szék, amelyben ülve a kisgyerek is eléri az asztalt. Gyertyafolt eltávolítása: az abroszra csöppent viaszt hagyjuk kihűlni, majd óvatosan, késsel távolítsuk el a textíliáról. A nyomában marad zsíros folt a ráhelyezett, jó nedvszívóképességű papírszalvétával és forró vasalóval eltüntethető. Gyertyatartó: dekoratív hangulatkeltő elem. Klönféle anyagokból készülhet. Márkás porcelán étkészletekhez a szervíz darabjaival megegyező anyagból és díszítéssel is kaphatók. Késbak: a terítékhez tartozó, fémből, üvegből, vagy porcelánból lévő kis állvány. Étkezés közben a már használatban lévő evőeszközöket szokás átmenetileg ráfektetni, így elkerülhető, hogy az abrosz bepiszkolódjon. Komplett menü: aperitiffel kezdődik, előételből, levesből, hal-, vagy húsételből, sajtból és desszertből áll, amit kávé és digesztív zár. Sört szinte mindenhez lehet adni, fehérbort elsősorban szárnyasokhoz és halhoz, míg vörösbort főként marhahúshoz és vadételekhez szokás kínálni. Kredenc: az étkezőasztal közelében álló, sok fiókot és polcot magába foglaló, edények és kiegészítők tárolását szolgáló bútordarab. Mit min tálaljunk? Előételt desszertes tányéron (kivételek a zaftos ételeket, ezeket nagy, lapostányéron kell tálalni), levest mélytányérban, vagy csészében, főfogásokat lapos, nagy tányéron (kivétel a mélytányérban tálalandó halászlé), édességet, gyümölcsöt, sajtot desszertes tányéron. (Újabban találkozni lapos, nagy tányéron szervírozott édességgel is.) Mit mivel együnk? Kenyeret kézzel, szendvicset alkalomtól függően kézzel, vagy késsel és villával, halat halkéssel és halvillával, betét nélküli levest csészéből kanállal, gombócot késsel villával, kagylót kézzel.
Pohárkészlet: az alapkészletbe vörösboros kehely, fehérboros kehely, likőröspohár, pezsgőspohár, kisérőpohár, söröspohár, konyakospohár és whiskyspohár tartozik, ami bővíthető vizeskehellyel, likőröskehellyel, édesboros kehellyel, pezsgőspohárral, cherryspohárral, söröskehellyel, limonádés pohárral és bóléspohárral.
Szamovár: fémből készült teafőző edény. A szerkezet tartályában lévő, tartósan magas hőfokon tartott víz segítségével különlegesen jóízű tea készíthető.
Termoszkanna: a speciális zárral kialakított, dupla falú edényben – akár 24 órán át is – az eredeti hőmérsékleten tárolható bármilyen italféleség. Ünnepi terítés: az étkezőasztal sokféleképpen dekorálható – legcélszerűbb az étkezés jellegének függvényében. Hagyományos ünnepekre általában damasztabroszt és -szalvétát, márkás porcelánt, finom üvegárut és evőeszközt szokás használni, amihez elegáns vágott virágból készített díszítés illik, esetleg gyertyafénnyel „fűszerezve”.
Vendégágy: kisebb lakásban kiválóan használható erre a célra a fotelágy, vagy a kanapéból kihajtható ágy. Fiataloknak megteszi egy földre terített gumimatrac is. Vendégvécé: ha van elég hely a lakásban, praktikus egy – esetleg zuhannyal, de mosdóval mindenképpen – felszerelt külün vécét is kialakítani. Zsúrkocsi, zsúrasztalkák: praktikus kiegészítők a tálaláshoz.