Mintegy tizenöt – az összes csaknem tíz százaléka – azon ipari parkok száma, amelyek nem teljesítették a cím elnyerésekor vállalt kötelezettségeiket. A jogszabály szerint bezárandók ezek a vállalkozások, bár lehet, hogy a szaktárca óvatos lesz, s nem mechanikusan hozza meg a halálos ítéletről szóló döntést.
Az ipari foglalkoztatottak 15 százaléka ipari parkokban működő vállalkozásoknál keresi a kenyerét. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nyilvántartásából az is kiderül, hogy az ipar teljes árbevételének 26, az ország exportjának 39 százaléka ered ebből a körből. A parkok vállalkozásainál az egy foglalkoztatottra jutó termelés az ipari átlag 1,7-szerese. A 160 ipari park – összesen 8800 hektárt foglalnak el – azonban nem futott be egyforma fejlődési pályát, nem is egynél ma sem jutottak sokkal többre, mint arra, hogy keresik, de nemigen találják a befektetőket, az elkészített alap-infrastruktúrában pedig benne áll és nem termel az állam pénze is. Ennek a kedvezőtlen eredménynek az esélyével számoltak a jogalkotók is, ezért írták elő, hogy öt év elteltével megvonható az ipari park cím, amennyiben nem teljesülnek a működtetők által vállalt kötelezettségek. Gyakorlatilag befejeződött az ipari parkok minősítési rendszerének a kidolgozása – tudtuk meg Nikodémus Antaltól, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől. A fejlesztés ráépül a már meglévő adatbázisra. Az évenkénti tájékozódást várhatóan átalakítja a minisztérium, létrehozva a parkokat vizsgáló monitoringrendszert. Az értékelés alapadatait a hagyományos módon is gyűjtik, a betelepülők számára, a foglalkoztatásra és a terület hasznosítására vonatkozó információk alapján készül el a parkok rangsorolása. A tárca vezetése márciusban kíván dönteni a parkok sorsáról. A monitoringrendszer annyiban szerepet játszhat, hogy egyfajta finomhangolással számos részletet is megismerhetnek a döntéshozók, és a tevékenységükhöz helyet, infrastruktúrát, megfelelő munkaerőt és munkakultúrát kereső külföldi befektetők érdemi tájékoztatást kaphassanak. Elképzelhető, hogy a tárca, ha kegyelmet nem is ad, de haladékot enged az alsó osztályba sorolódott ipari parkok egyikének-másikának annak alapján, hogy megismertek néhány további szempontot; esélyét látják a helyi gazdálkodás jobbra fordulásának, befektetők megjelenésének. Mindemellett azt sem lehet egyértelműen megválaszolni, hogy az ipari park cím megvonásából hogyan következik az öt esztendeje befektetett adóforintok visszanyerése. A tárcánál sem alakították még ki a „felszámolás technológiáját”, Nikodémus Antal is inkább csak a személyes véleményét mondhatta el lapunknak. A közpénzből elsősorban az energiaszolgáltatást, a víz- és csatornahálózatot, alkalmasint a feltáró utakat építették ki. Nem biztos, hogy mechanikusan kell követni az előírásokat, mert akkor a brit munkalassító sztrájk mintájára a kelleténél jóval nagyobb bajt lehetne okozni. A 10-15 feketelistára tett ipari park hamarosan látogatókat kap, a minisztérium illetékesei a helyszínen is tájékozódni kívánnak: valóban menthetetlenek-e a vállalkozások, illetve milyen helyzetben vannak azok a projektek, amelyeknél a működtető szervezet, kft. például felszámolás alatt áll. Idővel lehet komoly egzisztenciális vonzata is annak, hogy az államháztartási törvény szerint minek minősüljön az ipari parkból eladott terület? Kormányzaton belül is él az a felfogás, hogy az így cselekvő ipari parkoknak viszsza kell fizetniük a kapott, infrastruktúra-fejlesztésre használt támogatást. Ugyanakkor az is nyomós, szintén kormányzaton belüli érv, hogy az ipari parknak éppen az a lényege: a megépített infrastruktúra okán lett vonzó, egyáltalán befektetésre alkalmasnak talált az adott terület – irracionális azt gondolni, hogy másból is lehetne bevétele a parknak, mint abból, hogy kelendővé, értékesíthetővé tette az adott helyet. (Forrás VG Online)
