Az ajándékozási szerződések ugyan csak csekély százalékban vannak jelen az ingatlanforgalomban, e bizalmi, szívességi jellegű jogügyletekre vonatkozó sajátos szabályozás miatt mégsem árt áttekinteni az ingatlanok ajándékozásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket.
Ingatlan ajándékozása esetén az ajándékozó – hálából, kedvességből, vagy akár segítség gyanánt – saját ingatlanának tulajdonjogát ellenszolgáltatás nélkül adja át a megajándékozottnak. Az ajándékozás tárgya lehet valamely vagyoni értékű jog (például haszonélvezeti, vagy használati jog) ingyenes alapítása, átengedése is. Az ajándékozás soha sem egyoldalú cselekmény. Ha valaki csak ígéri az ajándékot, ez csupán ajánlatot jelent, amelyhez kötve lesz ugyan, az ajándékozási szerződés azonban csak akkor jön létre, ha a másik fél elfogadja a neki szánt juttatást. Az ajándékozási szerződés érvényességéhez az ajándék tényleges átadására nincs szükség. Az ingatlan-ajándék visszakövetelése iránti perekben a felek között gyakran válik vitássá, hogy mi is volt az ajándékozás tárgya olyankor, amikor a megajándékozott úgy jutott ingatlanhoz, hogy azt az ajándékozó pénzén ő vásárolta meg. Ilyen esetekben a bíróság az ingatlant tekinti az ajándék tárgyának, akkor is, ha a vételárat ténylegesen az ajándékozó fizette ki, vagy ha az annak megfelelő összeget kifejezetten ingatlanvásárlási kötelezettség mellett adta át a megajándékozottnak. Az ajándékozó az ajándéktárgy hibáiért – az ügylet ingyenességére tekintettel – csupán enyhe felelősséggel tartozik. Az ajándékba adott ingatlannak csak a lényeges – rendeltetésszerű használatot kizáró – fogyatékosságaiért felel, és csak akkor, ha a megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul járt el. Az ajándékozási szerződés megkötése és az ajándék átadása közötti időben előállhatnak olyan körülmények, amelyekre tekintettel méltánytalan volna az ajándékozótól megkövetelni a szerződés teljesítését. Az ajándékozó ezért a teljesítést megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után a körülményeiben – különösen a megajándékozotthoz való viszonyában – olyan lényeges változás állott be, amely miatt a teljesítés (tehát az ajándék átadása) többé nem várható el tőle. A meggondolatlanul tett, majd megbánt jognyilatkozat azonban nem ad lehetőséget a teljesítés megtagadására. A szerződés sorsa ugyanis nem szolgáltatható ki az ajándékozó kénye-kedvének. Az ajándék átadását ezért tulajdonképpen csak az ajándékozó vagyoni, vagy személyi körülményeiben, illetve a megajándékozottal kialakult személyes kapcsolatában beállott kedvezőtlen változás miatt lehet megtagadni. Gyakran fordulnak elő olyan esetek, amikor az ajándék átadására már sor került, és csak utóbb következik be olyan esemény, amely feljogosítja az ajándékozót az ajándék visszakövetelésére. Az ajándékozó a megajándékozottól visszakövetelheti az ajándékot, ha arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti. Ha az ajándék (ingatlan) a visszakövetelés időpontjában már nincs meg, a megajándékozott nem köteles az ingatlan visszaköveteléskori értékét megtéríteni. Az ajándék visszaadása alól a megajándékozott azzal is mentesülhet, ha az ajándékozó létfenntartásához szükséges feltételeket – például életjáradék fizetésével, vagy természetbeni tartással – megfelelően biztosítani tudja. Az ajándékozó visszakövetelheti a megajándékozottól az ajándékot akkor is, ha a megajándékozott, vagy a vele együtt élő hozzátartozója az ajándékozónak, vagy közeli hozzátartozójának a terhére súlyos jogsértést követ el. A felek közötti viszony puszta megromlása, vagy az ajándékozóval szemben tanúsított tiszteletlenség természetesen nem ad alapot az ajándék visszakövetelésére. Alapot ad viszont erre bármilyen bűncselekménynek minősülő magatartás (testi sértés, rágalmazás stb.), illetve egyes jogi kötelezettségek megsértése is (például a tartási kötelezettség megszegése). Súlyos jogsértésre hivatkozva az ajándékozó egyébként nemcsak az ajándéktárgyat, de az annak helyébe lépett értéket is visszaigényelheti (így például az eladásából befolyt vételárat, vagy az azon vásárolt másik vagyontárgyat is). Nincs helye azonban az ajándék visszakövetelésének, ha a jogsértést az ajándékozó megbocsátotta, vagy ha kifejezetten meg nem bocsátott ugyan, de hosszabb ideig megfelelő indok nélkül nem követeli vissza az ajándékot. Végül visszakövetelhető az ajándék akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozás történt, utóbb véglegesen meghiúsul, és enélkül a feltevés nélkül az ajándékozó nem kötötte volna meg az ajándékozási szerződést. Természetesen nem követelhető vissza az ajándék olyan feltevés végleges meghiúsulása miatt, amely a megajándékozott személyétől és magatartásától teljesen független körülményekkel kapcsolatos, és amelyekre ekként a megajándékozottnak semmilyen befolyása nincs. Fontos hangsúlyozni, hogy a visszakövetelésre csak olyan feltevés esetében van mód, amelyet az ajándékozó kifejezetten kinyilvánított. Az ajándékozó reményei, elképzelései teljesen közömbösek. Ha az ajándékozónak az a feltevése, hogy az ajándékba adott ingatlant a megajándékozott nem idegeníti el addig, amíg ő él, akkor ezen az alapon az ajándékot csak akkor követelheti vissza, ha ezt az elvárását az ajándékozáskor egyértelműen közölte. A visszakövetelési jog elévülési ideje valamennyi esetben öt év. Az öt éven belül is elenyészik azonban ez a jog, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja. A visszakövetelési jogot a szerződésben nem kell kikötni, ám azt a felek a szerződésükben kizárhatják, vagy korlátozhatják.
