Az év eleji óvatos latolgatások ellenére 2003-ban sem szakadt meg Magyarországon a festészeti árverések sikerszériája. A
Az év eleji óvatos latolgatások ellenére 2003-ban sem szakadt meg Magyarországon a festészeti árverések sikerszériája. A legjelentősebb értékemelkedést a kiemelkedő kvalitású művek érték el, és a minőségi darabok sikere várhatóan az idén is töretlen lesz. A hazai műkincspiac legkeresettebb műfaja tavaly is a festészet volt: becslések szerint a magyar árverezőházak aukciós összforgalmának mintegy 70-75 százaléka a festményárverésekből származott. Az első vonalbeli festmények piacának főszereplője továbbra is a Mű-Terem és a Kieselbach Galéria volt. A két cég párharcába továbbra is alig tudott más galéria beleszólni, annak ellenére sem, hogy mind a Nagyházi, mind a Polgár jubileumi árveréseket rendezett 2003 második felében. A Mű-Terem és a Kieselbach egyes árveréseinek összforgalma sok esetben 8-10-szerese a Balaton, illetve a Váci utcai házak aukciós eredményeinek. A párharcban tavaly a Mű-Terem elsősorban rekordleüté-seivel, míg a Kieselbach kiegyensúlyozott, jó teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. Éves aukciós forgalmuk már jócskán meghaladta 1,5 milliárd forintot: a Kieselbach négy aukciója 2 087 408 000, a Mű-Terem három árverése 1 762 560 000 forintos forgalmat hozott. A két galéria fő profilja továbbra is a legjobban jövedelmező, első vonalbeli hazai klasszikusok alkotásainak értékesítése, melyet a Kieselbach elsősorban színvonalas nemzetközi anyaggal, a Mű-Terem pedig szecessziós Zsolnay-kerámiákkal egészít ki. A 2003-as esztendő – az alkotókat tekintve – egyértelműen Munkácsy Mihály éve volt. Tavasszal a Mű-Terem árverésén beállított abszolút rekordot (A baba látogatói, 160 millió forint) decemberben az ugyanezen galéria által árverezett Poros út I. 220 millió forintos leütési eredményével szárnyalta túl. Az őszi aukciókon eközben a mester három másik alkotásával is találkozhattak az érdeklődők: a korai Dűlő szénásszekeret ugyancsak a Mű-Terem (60 millió forint), míg Pihenő hölgyét a Kieselbach (34 millió forint), a Ballada című szalonzsánerképét pedig a Polgár Galéria (35 millió forint) értékesítette. A 2002-es évhez képest tavaly némileg változtak a trendek. Az újrainduló Blitz, valamint a BÁV kortárs árveréseit leszámítva napjaink művészete szinte teljesen kiszorult a festményaukciókról. A jövőben már a BÁV sem kívánja folytatni négy éve kezdődött kortárs árveréseinek sorát, így az idén csupán egy kamaraárverést szentel a cég a kortársaknak Bécsi utcai galériájában. A népszerűségi listák élén továbbra is a 20. századi klasszikus magyar alkotók állnak, de örvendetes módon – elsősorban a Kieselbach Galéria munkájának köszönhetően – egyre több neves európai és világhírű klaszszikus, mint például Natalia Goncsarova, vagy Edward Burne-Jones alkotásaira is licitálhatnak már idehaza is a gyűjtők. Örvendetes az is, hogy a legszélesebb körök tetszését kivívó Rippl-Rónai József, Vaszary János, Kádár Béla, Vörös Géza alkotásai mellett egyre nagyobb küzdelem folyik a Nyolcak csoportja, a KÚT, vagy a Szentendrei Iskola tagjainak egy-egy jelentősebb, a 20. század első felére datálható alkotásáért is. Ezen képek művészi értékeinek felismerése már avatottabb szemet igényel, így áraik emelkedése egyértelműen jelzi a hazai gyűjtők művészi kvalitás iránti igényének fokozatos elmélyülését. Továbbra is a kiemelten népszerű művek közé tartoznak a novecento és az art deco formavilágát idéző római iskolás művészek – elsősorban Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Patkó Károly – alkotásai is, míg a néhány évvel ezelőtt nagyobb népszerűségnek örvendő plein-air, főként a Nagybánya és Szolnok vonzásába tartozó alkotók csendesebb, bár kiegyensúlyozott eredményekkel szerepelnek. A vártnál nehezebben és csak mérsékeltebb árakon értékesíthető az Európai Iskola, valamint a II. világháborút követő másfél évtized képzőművészetének termése. Ma még viszonylag olcsón szerezhetők be Vajda Lajos, Korniss Dezső, Vajda Júlia vagy Gyarmathy Tivadar alkotásai, melyek sok esetben csak alapáron vagy ahhoz közeli értéken cserélnek gazdát az aukciókon. Az 1945-öt követő időszak képviselői közül csak Barcsay Jenő áll nagyobb becsben; ő az idehaza is népszerű geometrikus, struktúraelvű irányzatokat tömörítő modern gyűjtemények kihagyhatatlan alappillére.
